A könnyebbik út, a Te utad...

Valószínűleg ezt így ebben a formában még senki nem mondta neked, hiszen mindenhol azt tanítják, azt hirdetik, hogy ha el akarsz érni valamit, azért keményen meg kell szenvedni, küzdeni kell az utolsó leheletig, mert csak a kemény munka hozza meg a gyümölcsét.

Ez részben így is van. Habár az is igaz, hogy tapasztalataim szerint sokszor a legjobb dolgok, egyszer csak váratlanul az ölünkbe pottyannak. Nem akkor, amikor épp számítanánk rá, és úgy érezzük, hogy most nagyon megérdemelnénk. A befektetett munka eredményét nem mindig akkor tudjuk learatni, amikor szeretnénk, viszont ez nem azt jelenti, hogy soha nem is fogjuk.

Persze azért nem kell hátra dőlni és várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, hanem meg kell találnunk azt, amit akkor is szívesen csinálunk, ha nehéz, amivel akkor is szívesen foglalkozunk, ha már a tűrőképességünk határán vagyunk, az átvirrasztott éjszakák után is azt érezzük, hogy bármi másnál szívesebben foglalkozunk ezzel.

A kemény munka is lehet kielégítő, és a küzdelem is feltölthet energiával, hogyha azért tesszük, amiben igazán hiszünk, amiről úgy érezzük, hogy többek leszünk tőle és azzá az emberré válunk általa, akivé szeretnénk.

Ha azt érezzük, hogy az élet nagyon nehéz, mintha minden erőnk elmenne arra, hogy túlvészeljük a napot, és szorongva várjuk, a holnapot, amikor újra ennek leszünk kitéve, ismét  cipelhetjük azt a hátizsákot, amit mintha nem ránk méreteztek volna, és tele van pakolva olyan dolgokkal amiket utálunk, és már ha rágondolunk is borsózik tőle a hátunk, akkor biztos nem vagyunk jó helyen. Pedig mások olyan jól boldogulnak ugyan ezzel, könnyen viselik azt amitől mi menekülnék. Ez a kulcsa az egésznek, ugyan az a teher az egyik embernek könnyű, míg a másikat összeroppantja.

Sokan hagynak fel az álmaikkal azért, mert úgy tűnik értelmetlenek és nem vezetnek sehová, mindig elérhetetlenek maradnak. Helyettük lemérhető, kézzel fogható, kiszámítható utat választanak. A biztosabb utat, ami könnyebbnek tűnik, de valójában nehezebb, mert minden erőfeszítés duplán megterhelő, ha az árral szemben megyünk, ha nem tudjuk szívből csinálni.

Így is lehet érvényesülni, erős akarattal el tudjuk érni, amit kitűztünk magunk elé, át tudjuk vágni a csomókat a fában, de sosem érezhetjük azt a szárnyalást, amit akkor élhetnénk át, ha azért küzdünk, amire igazán vágyunk, ha meg kapnánk azt a lendületet, ami jár nekünk, mert kihasználjuk a bennünk rejlő képességeket, és azon az úton járunk, ami habár tele van buktatókkal, akadályokkal és terhekkel, számunkra a legszebb és a legkönnyebb.

 

 

Pechál Péter

Forrás: