A félelem, mint gátló tulajdonság

Kétségtelen, hogy a félelem a megvilágosodás ösvényének és az isteni Énünkkel való azonosulásunknak az egyik legerősebb démonikus ereje. A félelem mechanizmusa úgy működik, hogy először is hagyjuk működni, másodszor meggátol abban, hogy számos hasznos és jelentős tettek vigyünk véghez.

A Mars évében érdemes különösen odafigyelni erre a tulajdonságunkra és leszámolni legalább egy részével.

 

A legkisebb, sejtszinten bujkáló, befolyásoló ösztönző tényezők közé tartozik a félelem. Döbbenetes, hogy milyen rövid idő alatt, mekkorára tud nőni. Alattomossága már-már párját ritkítja. A félelem meghaladása egyértelműen tudatállapot kérdése. Ha egyszer s mindenkorra meg akarunk szabadulni a félelmeinktől, akkor ismernünk kell a gyökereiket, hogy kitéphessük azokat.

Ha valaki nem képes gyökerestől kitépni a félelmeit, akkor kezdjen el gyomlálgatni, előbb-utóbb rátalál egy-egy mellékgyökerére.

 

Nem tartom szerencsésnek, ha teljes erőbedobással nekiesünk a félelmeinknek, mert az könnyen vezethet patológiás esetekhez. Inkább az önmegfigyelést tartsuk szem előtt. Vegyük észre, csípjük el azt a pillanatot, amikor az idegeinket görcsbe rántja a félelem.

Te is rá fogsz jönni, hogy a félelem forrása nem az idegrendszerben keresendő. (Igaz viszont, hogy a lestrapált idegrendszernek elegendő egy kis szikra, vagy egy kis terhelés, és máris beleremeg.)

A félelem gyökere az elmében, sőt még azon is túl van. Egyelőre maradjunk az elménél!

Ha képes vagy elkapni a pillanatnak azt a törtrészét, amikor a félelem megszületik, manifesztálódik, akkor kérdezd meg magadtól, miért érzed ezt, ténylegesen vizsgáld meg és tudatosan engedd el, vesd le, mint egy régi ruhát. Nem harcolni kell a félelemmel, nem birokra menni, nem lebénulni, nem vitázni, nem dühöngeni, s nem is önmagunkat sajnálni miatta, hanem elengedni. Ez az önmeghaladás folyamata. Indítsd el a félelmek meghaladásának folyamatát. 

(...) Aki sokat foglalkozik a múlttal és a jövővel, a vélt vagy valós sérelmeivel, az bizton számíthat a félelemre, mely elrabolja a boldogságra szánt pillanatait. Aki elengedi ezeket és hajlandó keresztülmenni a felszabadulással összefüggő és együtt járó megpróbáltatásokon, aki nem menekül a sorsa elől, hanem megismeri, vállalja és teljesíti azt, az fokozatosan szert tehet a félelmeit és az egyéb akadályokat elhárító bölcsességére és képességeire.

Száraz György - boldognapot.hu

 

 

Forrás: http://boldognapot.hu/