
A légzés egyik legfontosabb szabálya, hogy a levegőt lehetőleg mindig az orron át szívjuk a tüdőbe. Számos okunk van arra, hogy ezt a szabályt kövessük.
Egyrészt orrunk a belélegzett levegőt felmelegíti és párásítja, így az orron keresztüli légzéssel elkerülhető a garat és a légcső hurutos megbetegedése. Hihetetlen, de az orr üregének kiképzése, a nyálkahártyája és a nyálkahártyát borító csillószőrök olyan óriási felszínt biztosítanak, hogy 0,1 másodperc töredéke alatt felmelegíti, párásítja a bejutott levegőt. Fontos tehát, hogy különösen hideg időben az orrunkon keresztül lélegezzünk.
Az orr tisztít és fertőtlenít is. Szaglószervünk belső felületének csillószőrei segítségével nemcsak remekül kiszűri a levegővel bejutott porszemcséket, hanem nyálkahártyája a beszippantott baktériumokat képes ártalmatlanná tenni.
Orrlégzésnél a mélyebben fekvő légutakban a negatív nyomásviszonyok miatt a tüdők jobban szellőződnek, a levegő oxigénje jobban szívódik fel; jobban megdolgoztatja a légzőizmokat és jobban segíti a vérkeringést, javítja a rekeszizom-mozgást. Ezzel szemben a szájon át történő légzés mindig felületesebb, kevesebb oxigén juttat a tüdőkbe, a vér oxigéntartalma 25—30%-kal csökkenthet az orrlégzéshez képest.
Természetesen vannak olyan helyzetek – például erőteljes mozgás közben, – amikor ezt nem tudjuk megtenni. Azonban a hétköznapi tevékenységeink során, illetve jógázáskor nincs olyan tényező a rossz szokáson kívül, ami a szájon keresztüli légzésre kényszerítene. Ez alól természetesen kivétel, ha meghűlés, megfázás vagy allergia miatt dugulnak el orrjárataink. Ilyenkor orrfújással, a járatok sós vizes tisztításával, esetleg tisztító jógalégzéssel segíthetünk magunkon.
forrás: www.jogapont.hu
Forrás: http://lelekmagazin.hu/
Mai névnap