Minden jó úgy, ahogy van – tanmese

Volt egyszer egy idős, bölcs király, aki egy kis országban uralkodott. Mivel lassan már öregnek érezte magát a kormányzáshoz, elküldte egyik követét, hogy keressen neki utódot.

Néhány nap múlva a követ három fiatalemberrel tért vissza. A király szólította az elsőt és megkérdezte: „Mit tennél, ha király lennél?” A fiatalember ezt válaszolta: „Királyom, én mindent ugyanúgy hagynék, ahogy van, és folytatnám a munkád.”

„Jól van, köszönöm.”- mondta a király és feltette ugyanazt a kérdést a második fiatalnak is. Az a következőt válaszolta: „Királyom, én mindent azonnal megváltoztatnék.”

A király megköszönte a választ és megkérdezte az utolsó fiatalt is, aki így válaszolt: „Királyom, minden úgy jó, ahogy van, különben nem lenne.”

Az uralkodónak annyira tetszett ez a válasz, hogy kinevezte nagyvezírnek. Azonban bármit is kérdezett a vezírjétől, az mindig ezt válaszolta: "Minden úgy jó, ahogy van, különben nem lenne."

Ettől a király egyre bosszúsabb lett és már kezdett kételkedni döntése helyességében.
Egyik reggel elment a borbélyhoz borotváltatni. A borbély véletlenül úgy megvágta az arcát, hogy egy hatalmas sebből vérzett. Tombolva vetette a szerencsétlent a zárkába és elsietett utódjához, hogy megkérdezze döntése helyessége felől. Az azonban csak azt válaszolta: "Minden úgy jó, ahogy van, különben nem lenne."

Ez még jobban feldühítette a királyt és a vezírt is börtönbe vetette.
Másnap reggel szokásához híven kilovagolt. Gondolatai elkalandoztak és átlépte országa határát. Belépett az emberevők földjére. Hamarosan körbevette egy csapat harcos, akik áldozatot kerestek. Feltartóztatták a királyt és a sámán alaposan átvizsgálta.
"Nagyon szép kezeid vannak. Szívesen áldoznék egy királyt."

Az uralkodó megrémült.
"De - folytatta a sámán - sajnos sérült vagy és a törvényeink csak hibátlan hús fogyasztását engedélyezik."

A király megkönnyebbülten lovagolt haza és megértette: "Minden úgy jó, ahogy van, különben nem lenne."
Otthon elengedte a borbélyt és a vezírt. Bocsánatot kért utódjától és elmesélte, mi történt. "Bocsáss meg nekem, teljesen hibásan cselekedtem."

A vezír rátekintett és azt mondta: " Minden úgy jó, ahogy van, különben nem lenne. Ha nem vetettél volna börtönbe, szokásomhoz híven elkísértelek volna a lovaglásban és engem feláldoztak volna a barbárok, mert bőröm hibátlan." 

 

 

Az életben legtöbbször nem tudjuk, mi miért történik, nem látjuk a háttérben húzódó összes szálat. Azonban, ha úgy döntünk, hogy megbízunk az Univerzum bölcsességében, és nem akarunk mindent túlzottan irányítani, és siettetni az események alakulását, akkor csodálatos megoldásokra számíthatunk!

Forrás: