Ha szeretsz…

Ha szeretsz, a szabadság nem az egyedüllétet jelenti, hanem a Vele töltött időt. Ha szeretsz, önmagadnak már nem vagy teljesen elég, mert a kirakósod egy darabja hiányzik. Ha szeretsz, előre engeded, vagy mellé állsz, de sosem elé. Ha szeretsz, szereted azokat a kis hibákat is, a nagyokra meg főleg legyintesz. Ha szeretsz, a rossz napjain is szereted, amikor dörmögő medve lesz, és ördög bújik belé.

Ha szeretsz, a gyávaságod elmúlik rögtön, ha bajban van, és te lennél a csatasor elején, hogy küzdj érte. Minden öröme a tiéd, bánata neked esik rosszabbul. Könnyei egyenesen éles tőrök a szívedben. Ha szeretsz, megkeresnéd a világ legmagasabb pontját, hogy onnan kiáltsd el magad: Megtaláltam! Ha szeretsz, nem számít, hogy mi van rajta, a tested önkéntelenül is bizsereg, ha látod, mert annyira kívánod.

Ha szeretsz, úgy érzed, sosem szűnik meg a lobogás benned, sosem tudsz majd leállni, mert minden csepp, amit belőle kortyolsz, még részegebbé tesz. Ha szeretsz, az összes titkát tudni akarod, hogy aztán a szívedben őrizhesd. Ha szeretsz kétségtelen, hogy őrült vagy, és boldog, és keserű, és depressziós, és mogorva, és esztelen, és kegyetlen, és szemérmetes, és szenvedélyes, és hangos, és csendes, és egyszer repülsz, egyszer meg zuhansz. Ha szeretsz...nincs határ. Se benned, sem az Életben. Mert a szerelem megnyitja azokat a kapukat, amik eddig zárva voltak, mert a kulcs valaki másnál volt.

Szerző: Agárdi Zsóka

Címkép:pixabay.com