
A szellemi erők és hatáskörök megfelelő hasznosítása és alkalmazása elvezethet a megvilágosodáshoz, de csak növekvő lélektudatosság és erkölcsi feddhetetlenség mellett valósul meg a "felébredés".
A "természetfeletti"-nek tűnő hatáskörök gyakorlása túlzottan is önelégültté teheti az egót.
A spirituális út tele van tövisekkel és káprázatokkal, a hamis magabiztosság és önelégültség eldobált álarcaival. Minél közelebb jut valaki a célhoz, annál több kísértés, akadály keresztezi az útját. Érdemes "lassan sietve" közelíteni a végső cél felé.
Az utunkon tapasztalt boldogság élménye nem jelent egyet a magas szellemi fejlődés elérésével. A boldogságnak vannak különböző szintjei (a kiáradás extázisa; a teremtés orgazmusa; az alkotás gyönyöre; a megvalósulás kéje), amelyek nem mindegyike származik a Magasabb Éntől.
A metafizikai tudás elmélyítése közben a kozmikus törvények és a lelki (erkölcsi) előírások betartása elengedhetetlenül fontos. Ezek hiányában fokok nélküli létrán vezet az út az emberi tökéletesség felé.
A dolgok örök értelméhez vezető út bejárásának három fokozata van: megtisztulás (az ember befelé fordulása), megvilágosodás (az ember teremtő-alkotó lénnyé válása) és egyesülés (a befejezett, örökkévaló ember).
Az ember átlényegülésének első jele az értelem megszabadítása; aztán megtanul látni és élni.
A kettő ezen a ponton egy és ugyanaz. Az ego túlszárnyalása a tudatosság maga.
Az átszellemiesedés praxisán (a test karbantartása, jellemnemesítés, akaratfejlesztés, alázat, szellemi tökéletesedés) keresztül megtapasztalhatóak, átélhetőek a szabadság fokozatai (cselekvés-szabadság, érzelmi kötetlenség, akarat-szabadság, a szellem rugalmassága) és könnyen megmászhatóak az éberség lépcsőfokai (vitális vegetáció, életképzelet, létinspiráció, isteni tudás).
Aki materia primáját (életét) megérlelte, annak a feladatot felválthatja a megbízatás, az életet a lét.
Lezárva lenni és megnyilatkozni; mindkettő egyszerre.
Teremteni és kinyilatkoztatni; mint az Isten.
Az igazi bölcsek, a legnagyobb mesterek nem cselekedve cselekszenek, rejtőzködve - a kor társadalmi normáihoz, szokásrendszeréhez alkalmazkodva - élnek, és csak egy tanítványnak adják át az igazi tudást.
Gyógyító, szent, tanító, bölcs lehet bármely spiritualitás iránti vággyal bíró lény, aki mély alázattal az Isteni Gondviselés szolgálatának kívánja szentelni elkövetkező életét. A minőségi szolgálat hozadéka a szentség, az egység megtapasztalása, az élet azonosságának megtapasztalása, a teljesség, a szentség átélt tapasztalatával való megújuló kapcsolat átélése, a tisztelet, a harmónia, az egyén és a kollektíva boldogsága, valamint a lét teljes megélésének érzése. Bárki megtapasztalhatja az egység testet, lelket, szellemet gyógyító-felemelő erejét, és átélheti az Istennel való egység le nem írható érzését, aki mindig csak ad a környezetében élőknek.
Aki ad, annak még több adatik. Ne a levédéssel, az elszigetelődéssel foglalkozz, hanem gyakorold a kozmikus energiák lehívásának gyakorlatát, hogy mindig adni tudj azoknak, akiknek szüksége van erőre, jó szóra, szeretetre!
Késmárki László: Önfejlesztő kéztartások Ankh kiadó 2017.
Mai névnap