Sokan azt gondolják, azt tartják, hogy jobb nem vitatkozni, nem kimondani, mindazt ami bennünk van adott helyzetben, azt magunkban megtartani.
Így lehet a konfliktusokat elkerülni, önmagunk belső nyugalmát megőrizni. Sokan működnek így... nem is gondolnak bele, hogy mindeközben mit él meg a másik. Aki így működik, az a másik embert az adott pillanatban semmibe nem veszi. Nem ad lehetőséget arra, hogy véleményét elmondja, kifejezze, nem ad lehetőséget a helyzet megoldására vagy kezelésére.
A kimondatlan szavak, és a mögöttük megbújó érzések generációkon át visszhangoznak a Térben... gyerek, unoka, dédunoka... mind-mind a ki nem mondott szavakat, érzéseket keresi.
Sokan azt gondolják, hogy a halállal, azzal, hogy meghal valaki, egy adott konfliktus helyzet megoldódik. Családállításokon láthatjuk, hogy ez bizony nem így működik. Bár a fizikai test meghal, elenyészik, a kimondatlan érzések, és szavak sokszor az egész teret betöltik, és feszítik.
Ha meghal valaki, akivel nem tudtunk valamit megbeszélni, átmeneti megkönnyebbülés következik, de ahogy telik az idő, ez a megkönnyebbülés megszűnik, és feszültség keletkezik. Mindaz, amit nem beszéltünk meg, az élőt idővel egyre jobban feszíti, a megoldást kiköveteli. Így előbb, vagy utóbb, de az élő életében, kapcsolataiban a feszültség újra megjelenik, és a helyzet egyre jobban olyan irányba tolódik, ahol újra megélheti azokat az érzéseit, amit a megoldatlan, a már meghalt személlyel kapcsolatos helyzet okozott neki. Mindez azért történik, hogy felismerhessük mindazt, amit a megfelelő pillanatban elmulasztottunk megtenni. Az idő itt, ebben nem segít. Sőt! Ahogy múlik az idő, egyre jobban feszít. Kiköveteli a kimondást, a feloldást, a gyógyulást.
… a feszültséget okozó helyzetet meg kell gyógyítani, és ehhez azt meg kell beszélni. Át kell beszélni, mindenkinek állást kell foglalni, egyességre kell jutni, békét kell kötni. Önmagunkkal, a helyzettel, a másik emberrel.
A kimondott szavak gyógyítanak!
Legyen a szó először bármilyen csúnya, töltse meg bármilyen haragos érzelem… ha kimondod, változni fog ígérem. Ha kimondod, valaki meghallja, és ezzel magába fogadja. A befogadott szavaid téged tükröznek, és ezen keresztül ő érezhet téged. Együtt érezhet veled… Együtt lehet veled a bajban, bajodban, fájdalmadban, kétségedben. S ha együtt vagytok, már nem vagy egyedül. Már van a másik, akivel meg lehet beszélni. Ő az, aki azért van ott veled, hogy segítsen gyógyulni. Lehetőséget ad a jelenlétével, elfogadásával, és szeretetével neked, hogy a térben messziről visszahangzó szavakat, tudod azokat, az érzéseket, melyek szinte üldöznek, sokszor üvöltenek… azokat el lehessen hallgattatni.
Vannak szavak, melyek gyógyítanak…
Tudom, hogy te is ismered őket, még emlékszel amikor a szüleid tanították neked… elfogadás, megbocsátás, tisztelet, szeretet…
… van sok-sok szó, ami ezekből a szavakból, érzésekből született. Keresd meg őket, és használd újra az életedben!
Nem elég tudni, hogy szeretsz valakit, és nem elég tudni, hogy szeret engem a másik… újra, és újra el kell mondani, meg kell erősíteni. A kimondott szavak segítenek, gyógyítanak minket. Gyógyítják megsebzett Lelkünket.
Mindegy, hogy ki mondja, nem ez a lényeg… a legfontosabb, hogy valakitől neked is hallanod kell!
Mondd ki, add oda, és ha neked mondják fogadd be…
Tudod, minden szóban benne ragyog a Fény gyógyító ereje…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
Forrás: https://talentumok.com
Mai névnap