
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jönnek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányosan?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert a ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körbevették a szerzetest és próbáltak betekinteni a mély kútba.
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmérést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek.
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunnkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

Bizony, a külső zaj nagyon hangos. Amikor csendben vagyunk a zaj kezd megszűnni, ekkor élvezhetjük a csend szépségét és megismerhetjük önmagunkat.
A csend gyógyító. A tudatnak és a szívnek is szüksége van rá!
Jóportál
Mai névnap