
Néha összetalálkozunk. Egy érintésre, egy mosolyra, egy ölelésre vagy csak egy szóra, amelyben megérzem, hogy itt vagy velem.
Néha a csendben jelensz meg. A vállamra teszed a kezed, s erőt adsz, hogy soha ne adjam fel.
Van, hogy hosszú ideig nem találkozunk, s van hogy az utunk egymás felé vezet el. Oda, ahol a lelkünk egymásba fonódik és ahol a nap ragyogtatja a szívünket.
De van, hogy eltévedek és nem látlak, nem érezlek. Olyankor kétségbeesetten kapálózom, hiszen hiányzik a jelenléted. Ám a felhők idővel elvonulnak a fejem fölött, és akkor meglátom, hogy mindvégig ott voltál mellettem, csak nem hagytam, hogy megérintsd a lelkemet.
Most is itt vagy. Érzem, ahogy simogatod az arcomat, s miközben ezt teszed, elszeretném mondani neked, hogy Te vagy a legszebb ajándék, amit az élet adhatott nekem.
Szerző: Boros Bea - adwyw.blog.hu
Mai névnap