
Csakis akkor szenvedünk, amikor elhiszünk egy olyan gondolatot, mely azzal ""ami van"" vitába száll. Ha elménk teljesen tiszta, akkor ""ami van"", azt fogadjuk el ebben a pillanatban.
Ha azt akarod, hogy a valóság ne az legyen, "ami van", akkor az olyan, mintha a macskádat meg akarnád tanítani ugatni. Próbálkozhatsz kitartóan és a végén a macska felnéz majd rád és azt mondja: miaú. Legalább ennyire ostoba azt akarni, hogy a valóság más legyen, mint amilyen ebben a pillanatban. Egész életedet azzal töltheted, hogy ugatni tanítod a macskádat - nem fog sikerülni.
Ennek ellenére, ha odafigyelsz szavaidra, hányszor vannak minden nap ilyen gondolataid? Kellett volna... Lett volna... Bárcsak a férjem/feleségem/szomszédom.... volna.
Ezekkel a gondolatokkal azt akarjuk, hogy a valóság más legyen. És itt a lényeg. Az összes stressz, amit érzel, azért van, mert vitába szállsz azzal, "ami van".
Erre azt szokták nekem válaszolni, hogy "Ha egyszerűen elfogadom a valóságot, akkor passzívvá válok és semmi sem fog változni." Én ilyenkor válaszul egy kérdést teszek fel: Melyik állításnak van több értelme?
"Bárcsak ne veszítettem volna el azt a pénzt!" vagy "Mit tehetek azért, hogy növeljem a bevételem?"
Ha elfogadod azt, "ami van", az nem jelenti azt, hogy megbocsátod vagy jóváhagyod a helyzet milyenségét. Csak annyit jelent, hogy felhagysz minden ellenállással és belső küzdelemmel, ami azáltal keletkezik ha azt kívánod, bárcsak más lenne. Senki sem akarja elveszíteni a pénzét, vagy hogy a gyereke beteg legyen vagy autóbalesetet szenvedjen. Amennyiben ez mégis megtörténik, akkor segítségünkre lehet, ha nem vitatkozunk a ténnyel.
Én az "ami van" szerelmese vagyok. Nem azért, mert ez a helyes, hanem azért, mert fájdalmas a valósággal vitába szállni és ha megteszem, akkor MINDIG veszítek.
Dr. Robert Anthony írása alapján
Forrás: http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu/2010/11/hogyan-valtoztassuk-meg-valosagot.html
Mai névnap