Test-templomunk megszentelése: Imádkozó kéz- és testtartások

Az imák erejét nagymértékben felerősítik az ujjtartások, melyek kozmikus antennaként behangolják az egyes spirituális entitásoknak, angyaloknak megfelelő frekvenciákat, és segítenek az információk felfelé és lefelé áramoltatásában, az égi információk erővé konvertálásában.

A kéztartások nemcsak imatartások, hanem kapcsolótáblák is, lehetővé teszik az istenség fény-koncentrátumainak, az angyali energiáknak bármely fénytestbe építését.

A mudrák amellett, hogy belső érzéseket fejeznek ki, maguk is különböző lelki minőségeket teremtenek. A kézpozitúrák az ima különböző pillanatait, minőségét és mélységét is befolyásolják.

A kezek mellett az egész test nyelvvé válik az Istennel való kommunikációban. A testtartás, a gesztusok, a kiejtés, a ritmizálás és a hangsúlyozás mind-mind felerősítik az imák hatásmechanizmusát.

Az ima – megfelelő ászanában (testtartásban), kéztartással – suttogva ismételt kiejtése ellazítja a testet, megtisztítja az érzelmeket, gondolatokat, spirituális erejével transzcendens élményhez juttat, s olyan szellemi térbe emel, ahol lehetővé válik negatív gondolatmintáink eltörlése, tudattalanunk új gondolatmintákkal való átprogramozása.

Az imára kulcsolt kéz a szavak elanyagtalanításának eszköze, az ember-lélek angyalszárnya. A kéztartás az ima válaszreakciójának, a kegyelemnek a manifesztálódását is megvalósítja.

A kegyelem és a szenvedés nem beszélnek, de megértik egymást. Erről szól minden ima; az élet arról, ami megtörtént, ami megváltozhatatlan, az ima arról, ami megváltható. Minden ima belefeledkezés önmagunkba, észrevétlen elszemélytelenedés. Imánkban ki tudjuk fejezni a kimondhatót és a kimondhatatlant. Előbbiben szavainkra találunk, utóbbiban szavaink találnak meg minket. Az ima legnagyobb része azonban várakozás. A várakozás az egyetlen emberhez méltó cselekedet. A várakozás figyelme teremtő figyelem. Az Örökkévalóságig tart egy pillanatért. A kegyelem pillanatáért, a tisztánlátás pillanatáért. A várakozás csendje mindig előtte jár a szellemnek. Imádkozás közben előbb önmagunkon kell átkelni, aztán a mélységes-magasságos csenden. Hanggá kell válni, hogy szólni tudjunk. Az ima mondatai más térben folytatódnak és más létben. Minden gondolathullámból tenger lesz.

Az ima eszköztelen eszköze az ismétlés. A monotónia egy gondolat reinkarnálódása, a legtökéletesebb ritmus; az ismétlés erő; az ismétlés energiasugárzás; az ismétlés hívójel; istenhívó-jel.

Az ima eskü, szövetség, frigy, megváltó emlékezés és lebocsátott áldás.

A mindenható erő kohéziója – a hit – megszentelt templommá avatja az emberi élet földjét, a fizikai testet. A tiszta élet végtelen folyamának örökkévaló ereje csak az isteni erények alapjára életrendet felépítő emberbe áradhat.

„Elférsz a pontban,

a fénykarikában,

a magzatburokban,

felhúzott térddel,

begörbített háttal

elférsz az imában.” (Késmárki László)

Az imádság előnyei

Mindazt, ami spirituális fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen önmagunkon belül találjuk. Az üdvözülés nem kívülről jön, hanem belülről. A kéz a szívvel összekötve segít a felemelkedésben, a tudat kiterjesztésében, és megmutatja:

- a láthatatlan erők és intelligenciák létezését

- az Isteni Energia mindenütt-jelenvalóságát, mindenhatóságát, mindentudását

- más dimenziók és valóságok létezését

- minden élet azonosságát

- hibáink dualisztikus észlelését

- a Szellem boldog természetét, az Isteni Öntudat világosságát

- a lélek különféle hatalmait

- az idő és a tér illúzióját

- a lélek születési előjogait (egészség, nyugalom, jólét, öröm)

- az Isteni Szeretet erőteljes természetét

- a fizikai test tiszavirág életű természetét

- a lélek valóságát

- minden érzékelő élet szentségét

- az erkölcs fejlődéshez nélkülözhetetlen szükségességét.

Az imádkozás növeli az érzékszervek érzékelő képességét (fogékonnyá tesz a finomabb rezgésekre), fokozza az önkifejező képességet, megnyitja az intuitív bölcsesség, a kreativitás kapuit, aktiválja és kiegyensúlyozza a csakrákat. Megvalósítja a fizikai, energetikai, pszichoenergetikai, pszichikai, pszichomentális, mentális és spirituális szintek egyensúlyát.

A magasabb szintű tudatosság eléréséig az elme fokozatos finomodása, tisztulása megy végbe, míg végül az egyéni tudat felismeri a Legfelsőbb Tudattal való Egységet. Az ima mindenható ereje a kegyelem bőségét árasztva terített asztallá változtatja az oltárt, átszellemíti a testet. Az ima isteni bölcsessége, fénylő teljessége Megváltó Jelenlétben egyesíti az élet földjére szórt összes teremtményi lehetőséget. A Hit Misztériuma a Szenvedés, a Szeretet és a Bölcsesség Misztériumához hasonlóan oldja a karmát, és a Végső Megszabadulás Fokozatába helyez. Itt valósul meg a lelkek szubtilis lényegiségének értelem feletti egysége, minden lét ősformájának legszentebb egyesülése, ahol az önmagában nyugvó üdvösség mindennek a kezdődésévé (kiindulópontjává) válik anélkül, hogy befejezne.

Az ima kéztartása

Az ima kéztartása (a két kéz ujjhegyeinek összeillesztése, vagy az egymásba kapcsolódó ujjak) a legismertebb egyházi jel.

Megnyugtatja az elmét, kiegyensúlyozottá, kedvessé, békéssé, erőszakmentessé, vallásossá, boldoggá, udvariassá, mások iránt nyitottá, segítőkésszé tesz; segíti az elmélyülést, testi-lelki-szellemi harmonizáló, energetizáló, enyhíti a mentális problémákat, ellazítja a testet, és megemeli az egyén tudatszintjét. Elősegíti a relaxációt, enyhíti a fájdalmat és csökkenti a szorongást.

Az ima és a mudra kombinációja mentális és érzelmi stabilitást, erőteljes fókuszáltságot ad, a légzés- és szívritmus, valamint az agyhullámok szabályozása révén, a belső ritmus helyreállítása által belső békét, egyensúlyt, örömöt, harmóniát alakít ki.

A tisztelet jele harmonizálja az ember biomagnetikus mezőjét. A mellkas előtt egyesített kezek és ujjak a vallásos gyakorlatokból ismert imatartás póza úgy konfigurálja az ember energiaszerkezetét, hogy megkönnyítse az erők cseréjét a mikro- és makrokozmikus világok között. A stressz oldására és a harmonizálásra is kiválóan alkalmas. Ölben tartva kiegyensúlyozza a fizikai testet, a szív előtt tartva összerendezi az érzelmeket, a 3.szem előtt tartva harmonizálja a mentális fénytestek működését, a koronacsakrára téve összehangolja a gondolatokat.

5-10 percig végezve a mudrát érezni, ahogy az energia növekedik a kezek területén, majd lassan terjed a karokig és a test többi pontjáig. Ez a mudra egy automatikus választ indít el az idegrendszerből, ami a végtagok és a test szokatlan mozgásaival végződik. A zsidók megfigyelték, hogy ima közben egyes szent emberek kezei gyakran izzóvá válnak. Keresztény ábrázolásokon a szentek ujjhegyei gyakran fénysugarakat lövellnek ki.

A kéztartás által felkelthető lelki és mentális tulajdonságok: semlegesség, alkotókészség, alkotó képzelet, felébredt tudat-erő, Isteni Könyörület, átgondolt tudás, dolgok lényegéig hatolás, csodatétel, sorsirány-változtatási képesség, magasztos szolgálat áldásimpulzusa, isteni őserő, testi gyógyulás áldásimpulzusa, isteni jóindulat áldásimpulzusa.

A szív előtt tartva ez a mudra felerősíti a krisztusi szeretet-energia kisugárzását, megkönnyíti az őrangyalainkra való hangolódást, fokozza az aktivitást, az őserőt; véd – a Fény Légiók által– az éteri lények beavatkozásai ellen, és előhívja az Úr iránti szolgai alázatot.

A manifesztáló mudra

A manifesztáló mudrát – a két kéz ujjhegyeit összeértetik, miközben középen üreget képeznek – hitbodedut meditációban végzik. Ebben a kézpozícióban felhalmozódik a magnetikus erő, amellyel mágnesezni lehet egy gondolatot, ötletet, érzést. Az így létrehozott gondolat – vagy érzetforma a kozmikus birodalmakban arra törekedik, hogy testet öltve minél előbb megnyilvánuljon.

A szellemi teremtés művészetében legjelentősebb mudra, a manifesztáló mudra segít létrehozni a testet öltéshez szükséges erőt, amely a programozásnak megfelelően megteremti a gondolatformában rejlő lehetőségek legrövidebb úton történő megvalósulását.

A manifesztálás módszerének lépcsőfokai:

- a mudra felvétele közben lelkierők és magnetikus erők felhalmozása

- hangolás (angyalok neveinek mantrázása, vagy kántálása)

- angyali erőkhöz való könyörgés, az angyali energiák együttműködésre ösztönzése

- az angyal hatáskörével analóg gondolatforma megalkotása, képi megjelenítése – imagináció

- a bizonyossággal és hittel feltöltött gondolatforma magasabb világok felé kibocsátása.

Fényterelő (gyógyító-magnetizáló) kéztartás

Csakrákat, energiaközpontokat a test több pontján találhatunk. Csakrák vannak a tenyerek közepén, de kisebb csakrák helyezkednek el az ujjhegyeknél is. Méretük, tevékenységük, erejük különböző tényezőktől függ. Ezek közül az egyik a finom csatornák tisztasága, átjárhatóvá tétele. A finom csatornák, nadik szállítják az életerőt, amit a kézcsakrákon keresztül bármelyik szervbe (saját vagy más testbe) irányítani tudunk. Az ősi egyiptomiak a kézből kisugárzott erőt Sa-angh-nak (élettel töltöttnek nevezték).

A múlt leghíresebb misztikus testvériségei gyógyításra használták a kézből, ujjhegyekből áradó különböző polaritású életenergiát. Az Egyiptomban élő terapeuták, a Holt-tenger partjainál tevékenykedő esszénusok, a nyugati okkultisták, Paracelsus és Mesmer is gyógyító célokra fordították a Sa-angh-ot. A görögök cheirourgos-nak (kéz-munkásnak) hívták a kézzel gyógyító embereket, de azokat is, akik kezük ereje által gyógyultak meg.

A keresztény ábrázolásokban látható „fényterelő kezek” egyszerű módszerével gyógyító energiát juttathat egy személyhez. Két kezét fizikai testétől néhány centiméterre terjessze ki az ábrán látható módon!

Képzelje el a kezeit, ahogy fehéren vakító arany sugárral töltik fel a páciens auráját! A magnetizálás végeztével építse be az erőket, és zárja le 4 keresztvetéssel!

A kéztartás által hordozott pszichomentális információk: segítő beavatkozás, testi-lelki-szellemi összhang, isteni szentség, spirituális felelősségvállalás, szellemi kitartás, Istennel való bensőséges kapcsolat, újjáéledés, teljes korlátlanság érzete.

Imádkozó testtartások

Mindegyik imádkozási pozíció különleges jelentéssel bíró imaközvetítési mód.

A térdelő és ülő pozíciók, valamint az embrió-póz és a térdelő-leboruló az energiatestre hatnak, a háton fekvő pózok a mentális testre, a hason fekvők az érzelmi testre, az álló és sétáló formák a spirituális testre.

Az álló (felemelt, széttárt kézzel végzett) ászana a dicséret, a fohász és köszönet kifejezése, a térdelő, az Isten iránti alázat, a gyónás, a bűnbánat és az istenfélelem megjelenítése. A lassú sétáló póz és a lótuszülés különösen alkalmas a meditációs imára, a belső, isteni hang meghallgatására.

Az oltárral szemben álló (azt meditációs objektumként folyamatosan néző) imádkozási mód az istentisztelet és istenimádat jele.

A zsidóság a Tóra tanulása, a zsoltárok kántálása vagy imádkozás közben használ néhány kargesztust (felemelt, széttárt kezek).

Ezen pozíciók segítségével alakítja át, szenteli meg test-templomát a hívő, hogy az imát annak módjával is kifejezze, így az ima cselekedete a teljes testben történéssé válva áthangolja és megtisztítja az energiarendszert, és élő válasszá formálja az Istennel kommunikáló lelket.