Miért nem vesszük észre az életünkbe érkező isteni segítséget?

Egyszer nagy árvíz volt egy faluban, mindenkinek sikerült elmenekülnie, csak a papnak nem. Felmászott a templomtorony tetejére, és ott így imádkozott:

- Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól !

Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, nem volt hajlandó beszállni.

Nemsokára egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopterrel akarták kimenteni, de azt sem fogadta el, hogy őt majd Isten menti meg. Végül összedőlt a torony és megfulladt.

A mennyben Isten előtt állva megkérdezte:
- Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis megfulladtam ?! Miért nem segítettél ?
- Fiam - szólt Isten - küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is, de hát neked semmi sem volt elég jó ...

Sokan éljük le úgy az életünket, hogy várunk a legnagyobb csodára. És közben nem vesszük észre a lehetőségeket, melyekkel Isten ajtót nyit nekünk a csodák birodalmába. Nem cselekszünk, nem lépünk be a tágra nyitott ajtókon. A hit cselekvés nélkül semmit nem ér…

De hitünk akkor is megbukott, ha képtelenek vagyunk egymásban észrevenni Isten felénk nyújtott segítő kezét…

Jóportál