Legbelső lelkünk felismerése

Lelkünk újra meg újra kiteszi magát a harmadik dimenzió súlyának, hogy olyan tapasztalatokat szerezzen, amelyekkel a saját dimenziójában nem találkozik. Az ily módon begyűjtött információk, akárcsak az új szándékokra vonatkozók, szilárdan rögzülnek a lélek magvában.

 

 

Az utóbbiakat lelki vagy életfeladatnak is nevezhetjük. Ám lelkünk nem mindig felel meg annak, amit magunkról gondolunk, vagy amilyennek érzékeljük magunkat. Fejlődésünk, személyes evolúciónk szempontjából fontos, hogy életünk egy bizonyos időpontjától elkezdjük újra felfedezni legbenső lényünket, lélekcsíránkat. E felfedező út során bizonyos mértékig megszabadulunk a belénk rögzült, minket formáló információktól, és saját énünkké válunk. Megszabadulunk a belénk és szüléinkbe plántált információktól. Az emberiség közösségének evolúciója tehát kétirányú: előrefelé halad felfedezéseink, hátrafelé pedig az őseink információitól való megszabadulás által.

Lehet, hogy mindez elsőre kissé zavarosnak tűnik. Pedig fontos, hogy megértsük, hogyan lehetünk hatással a minket körülvevő információra, és hogyan hat ránk a minket övező információ.

Ez ugyanis egészségre és betegségre is hatással van: az az információ, amely eltér a teremtéstől, árt az élet struktúrájának, tönkreteszi az isteni rendet, az egészséges „normát”.

Forrás: fenyorveny.hu

Forrás: http://www.fenyorveny.hu/2016/05/legbelso-lelkunk-felismerese.html