Mit üzen a szinkronicitás az életünkben?

A "szinkronicitás" szó az események látszólag véletlenszerű, ám meghökkentő találkozását jelöli, amikor döbbenten állsz, és azt mormolod, hogy nem, ez már nem lehet véletlen, és alig hiszed el, hogy ilyen egybeesések egyáltalán lehetségesek.

C. G. Jung pszichológus szerinte a szinkronicitás oka az emberi tudatban gyökerezik, mivel az az egész univerzummal kapcsolatban áll, és így a lelki fejlődés egy bizonyos pillanatában - leggyakrabban egy fordulópontnál - a kollektív tudattalan mintái a fizikai világban jelentőségteljes egybeesés formájában nyilvánulnak meg. Ezeket az üzeneteket aztán vagy megértjük, vagy nem, de mindenképpen megragadják a figyelmünket, és egy-egy pillanatra így az egész részének érezhetjük magunkat.

Először is: mi számít annak?

Ezer és ezer módja van annak, hogy felfigyeljünk a különös összefüggésekre, amelyek körülvesznek bennünket.

Például Melanie Jade Rummel a blogján arról ír, hogy amikor a későbbi férjét még nem ismerte, csak messziről kinézte magának, az énekkarban egy kedves, új hölgy mellé került, aki hozzáhasonlóan bordó nadrágot és kék pulcsit viselt. Elnevették magukat, hogy milyen jól egymáshoz öltöztek, aztán az asszony bemutatkozott: Melanie Jade Rummelnek hívták. Ebből a fiatal Melanie Jade azonnal rájött, hogy csakis a neki tetsző férfi édesanyja lehet, akinek a nevét a házasság után ő maga is végül felvette. Ezután mindketten elővették a kottafüzetet, hogy hozzálássanak az aznapi munkához, és döbbenten vették észre, hogy a könyvjelző mindkettejüknél ugyanannál azeneműnél akadt meg, amelyet ugyan egyikük sem ismert, de mint kiderült, a szerelemről szólt.

Később ez a nóta szólt Melanie és férje esküvőjén is, amit javarészt az idősebb Melanie, az anyós szervezett.

Szinte bármi üzenhet nekünk

Dúdolsz magadban egy dalt, aztán bekapcsolod a rádiót, hogy meghallgasd a híreket, és döbbenetedre épp az a dal következik, amelyet énekelgettél.

Odafigyelsz egy kicsit a szövegre, és hirtelen megérted, hogy épp egy aktuális problémádra ad választ, egy korábban feltett kérdésedre reagál játékos formában, és szinte borsózik a hátad.

Rögtön tudod, mit kell tenned, nincsenek többé kétségeid.

Számok, betűk

Nem ritka persze az sem, hogy a számok és a betűk üzennek: például egy rendszámtábla, vagy az állandóan ismétlődő jelek az órán, a legtöbbször a 11:11. Velem például megesett, hogy évekkel ezelőtt munkát kerestem, és épp azon hezitáltam, hogy érdemes-e vajon elmennem a világ végére, egy állásinterjúra, ami miatt lemaradnék egy másik fontos megmérettetésről, vagy inkább hagyjam a csudába az egészet. Őrlődtem egy darabig, aztán félretettem a kérdést, és szépen sorjában kezdtek érkezni a válaszok: egy órán belül három „NEM” betűkombinációval ellátott rendszámú gépjármű is elhaladt mellettem az autópályán, a rádióban pedig egész nap csupa olyan refrénű dalok futottak, amelyekben a nem szó ismétlődött.

Végül nem mentem el a beszélgetésre, a másik helyen azonban megfeleltem. Három hónappal később egy volt osztálytársammal futottam össze a buszon, akit évek óta nem láttam, és kiderült, hogy ő járt a kérdéses cégnél korábban, és máig nem fizették ki a több hónapos munkáját. A buszról leszállva vettem egy újságot, amelyben – csodák csodájára – szerepelt egy hír a cég csúfos bukásáról, és a több száz ember agóniájáról, akik kifizetetlenül maradtak.

Mi a jelenség oka?

Az okok természetesen a szellemi látásmód alaptételeivel magyarázhatóak, amelyek a legegyszerűbben a következőképpen foglalhatóak össze.

Nincs véletlen: ahogy Einstein mondta, Isten nem kártyajátékos, és a véletlen mindig az isteni akarat "álruhában", legfeljebb nem mindig látjuk át az ok-okozati összefüggések árnyalt hálózatát. A Bibliában is szerepel: egy hajad szála nem marad számolatlanul.

Minden egy, és minden mindennel összefügg: egy csepp az óceánból hordozza mindazt az információt, ami az óceánban rejlik. Tehát nem csak része az egésznek, de analóg is azzal. Egyszerre vagy teremtő és teremtett. Egyes vélemények szerint a szinkronicitás során az isteni én üzen az anyagba zárt tudatnak.

Az egész részei állandó kommunikációban vannak egymással: Amit a tudomány ősrobbanásnak mond, azt a spiritualitás úgy határozza meg, hogy a Teremtő részekre osztotta önmagát. Természetes, hogy az egész, az egy részei szünet nélkül kommunikálnak egymással, ha értjük a nyelvet, ha nem.

Mikor észleljük a szinkronicitást?

Mindig akkor, amikor az energiák szabadon áramlanak, és ezért egyfajta összhangba kerülünk a létezéssel: magyarán akkor, amikor jó úton járunk. Jung jól mondja, életünk fordulópontjai során a szinkronicitások felerősödnek: voltaképpen így üzen az univerzum, hogy a számunkra legáldásosabb pályán haladunk, még ha akadnak is nehézségek.

Ha tudatosan élünk, és igyekszünk minél inkább elsajátítani a szimbólumok nyelvét, egyre többször vesszük észre azokat a finom, rejtett összefüggéseket is, amelyek korábban elkerülték a figyelmünket. Ez egyfajta megerősítés és iránymutatás is egyben, emellett pedig rengeteg erőt ad a kihívások során, hogy tudjuk: figyelnek ránk, nem vagyunk egyedül…

http://www.men.hu/mit-uzen-szinkronicitas-elet/eletmod/ezoteria/2529

Kép:pixabay, Jóportál

Forrás: