Mária napjára...

Ma Nagyboldogasszony napján (a magyar kultúrában) máshol Mária napján felemelő találkozásokkal és felismerésekkel ajándékozott meg a Mindenség. Sándor Judit, akit köszönök az Égnek, megint inspirált egy cikk megírására.

Az egész keresztény világ Mária menybemenetelét ünnepli. De miről is szól nekünk nőknek az ő felemelkedése? Hát a Felemelkedésről, a saját életünk, női sorsunk felemeléséről, arról, hogy elfoglaljuk a számunkra méltó helyet a saját életünkben, ne érezzük magunkat kevesebbnek, hanem felismerve, azonosulva isteni eredetünkkel, felemelt fejjel, nyitott, bátor, szerető szívvel álljunk bele az életünk minden helyzetébe.

Mária anya különleges nő volt, amikor a Földön élt. Nem mindennapi küldetést vállalt. Ízisz és Hathor papnőjeként már gyerekkorától misztérium iskolákban tanult, készült a küldetésére, hogy egy napon fényfogantatás által megszülje Jézust, tanítsa, beavassa Magdalénával, gyerekeivel, az esszénus közösséggel együtt. Végignézte, ahogy fiát keresztre feszítik. Hite, küldetéstudata nem lankadt, ellenkezőleg végig Szent Szívével árasztotta a szeretetét mindenkire a közelében. Jézus feltámadása után is egész életében tanította a Szeretet Útját, a Rózsa tanításait, a szívvel való élést, minden pillanatban isteni küldetését töltötte be. Ember volt, mint te meg én. Nő, Anya, Vigasztaló, Ringató, Megtartó, Barát, Tanító.

Felemelkedett Mesterként most ugyanezt teszi és a kvantum térben mindannyiunk számára elérhető, ha kapcsolódni szeretnénk vele. Azt üzeni rezgésével, életével, hogy nyugodtan hallgass a szívedre, vedd kezedbe isteni méltósággal az életed, foglald el nőként megillető helyedet anyaként, társként, tanítóként, bármi legyen is a hivatásod szeretettel, odaadással végezd.

Emelkedj fel már itt a földön, nem kell várni a menybemenetelre, azt inkább hozzuk el együtt, teremtsük meg a Földön.

Ave Maria, légy áldott Mária a szíveinkben megtalálunk…

Egy kis részlet az Emlékszem az Egységre könyvből a tiszteletére, Magdaléna emlékezik meg róla:

" Tudtam aztán, hogy velem volt azon a reggelen, és más reggeleken is, és még akkor is, amikor nem éreztem a jelenlétét.

Elküldte nekem a fényt, hogy segítsen emlékeznem az elhívásomra, és támogatta az életszakaszaimat. Minden időben a növekedésem alatt ott volt közel hozzám, amikor szükségem volt rá, mintha tudta volna, hogy mi történik, és hogy hogyan tudna segíteni.

És aztán beszélt, és azt mondta,
“Lányom, te számomra egy értékes ékszer vagy, egy olyan lánygyermek, mint senki más. Ha nem szerettem volna annyira mélyen édesanyádat, akkor magamhoz vettelek volna, amikor megszülettél, és felneveltelek volna Krisztussal együtt.”

Finoman nevetett, és láttam az elméjében azt a képet, amikor először meglátott engem az édesanyám karjaiban.

Megkeresztelt engem a férfiak előtt a templomban, édesapám előtt, a rabbi előtt, tisztelt engem, ahogy a templomban szokás, és tisztelt engem az Istennő útja szerint is. Viseltem a kereszt jelét és a csillagot, és a férfiak házának és az Isteneknek a jelét jóval azelőtt, mielőtt még az emberek tudták volna, és így megkeresztelt engem azért, hogy ne felejtsem el, hogy ki voltam, és azt a vérvonalat, amit vittem a földi utazásom alatt."

Szerző: Kovács Gabriella - https://www.facebook.com/Magdalenatortenete/

Emlékszem az Egységre - Mária Magdaléna története

Címkép:pixabay.com

Forrás: