Az elfogadás csodája...

Habár nem vagyok híve a dugjuk a homokba a fejünket hozzáállásnak, van olyan helyzet amikor el kell fogadni, hogy azzal teszünk a legjobbat magunknak és akár másoknak is, ha továbblépünk valami fölött.

A legnehezebb döntések azok, amikor arról kell határozni, hogy mi az, amivel érdemes foglalkozni és mi az, amivel nem. Ha túl sok problémát akarunk megoldani, túl sok mindenben merülünk el, akkor a sok teher össze fog nyomni minket és a hangulatunkat is tönkreteszi.

Minden nyomot hagy bennünk aminek a részesei vagyunk, vannak amik kevesebb időre, és vannak amik komolyabban, hosszú távon is. Azon kívül, hogy az apró bosszúságokra nem figyelünk oda azt is mérlegelni kell, hogy kivel állunk le vitatkozni, kinek a szava ér annyit, hogy megpróbáljuk meggyőzni a saját igazunkról, vagy ki az, akit érdemes jobb belátásra téríteni, egyáltalán ki az, akit lehet.

Nem kell elmenekülni az élet elől, és mindenbe beletörődni, legyinteni rá, csak nem szabad szélmalomharcokat vívni és folyton vesztes csatákba belemenni. Hiszen sokszor már azzal veszítünk, ha belekezdünk. A mindennapokban találkozunk rengetegszer olyan szituációkkal, amik felháborítanak, megbotránkoztatnak, vagy feldühítenek. Ekkor kell elég bölcsnek lennünk és elhatárolódnunk azoktól, amik csak leszívják az energiánkat, lehangolnak, azoktól, amik ellen hatékonyan tenni is tudunk.

Sokszor nem hagy nyugodni az igazság érzetünk, elég tételt akarunk, igazság szolgáltatást, a jó győzedelmeskedését, és egyszerűen nem tudunk beletörődni, hogy nincs végkimenetele, nincs megfelelő lezárása egy szituációnak. Elmarad a lelki kielégülés, amikor úgy érezhetjük, igen, minden rendben van, minden jól végződött, minden a helyére került.

El kell fogadnunk, hogy vannak emberek, akiket nem tudunk jobb belátásra bírni, nem tudunk meggyőzni, ezért egy pont után el kell engedni őket, hagyni kell, hogy menjenek a saját fejük után. És vannak helyzetek, amiknek nem lehet jó befejezése, nem tudjuk megoldani, egyszerűen csak azt tehetjük, hogy elfogadjuk.

Néha az a legjobb megoldás, ha kitérünk a golyó elől, és nem várjuk meg, amíg becsapódik. Mert van amiért nem érdemes elviselni, a vele járó kellemetlenséget, mert nem nyerünk annyit, mint amennyit beáldozunk.

Pechál Péter

Forrás: