Ha azt gondolod, Isten ítél vagy lesújt, akkor nem ismered a Teremtő valódi arcát...

Az, hogy mennyire erős a hitünk Istenben vagy egy felsőbb hatalomban, ami természetéből eredően csak a tiszta szeretetre képes, és hogy mi magunk valójában mennyire vagyunk spirituálisak, vagy igaz hívők, ott dől el, amikor kilépünk a templomból, vagy amikor lerakjuk kezünkből a Bibliát vagy bármely más ősi tanító jellegű írást...

Templomba járni, Bibliát olvasni, szent helyeken imádkozni, csodálatos dolog. De mit ér, ha a templomból kilépve, a könyveket becsukva, az imát elmondva nem érted meg Isten lényegét?

Mit ér, ha arcodra az álszentség maszkját felöltve magad hithű kereszténynek, mesternek, hívőnek tartva ítélsz meg másokat?

Mit ér, ha mást a botlásaiért szavakkal vagy gondolatokkal kövezel meg azért az úton, amin jár, amin járt, amin elesett, amin hibázott, de aztán újra felkelt? Azért az útért bántod, melyet neki Isten kijelölt…

Mit ér, ha tetteiddel nem a szeretetet szolgálod?

Mit ér, ha szavaid és tetteid célja az, hogy árts, bánts, és megítélj?

Mit ér, ha puszta irigységből hazugságokkal akarod elferdíteni azt, ami igaz?

Hited, spiritualitásod annyit ér, amennyi szeretetet tudsz közvetíteni szavaiddal és tetteiddel a világba a Teremtő forrásából…

Minden szó, minden tett, minden gondolat energia. Mely a Teremtő számára mindig tisztán érződik.

Ha nem jártál az utamon, ha nem tudod, ki vagyok, ha nem ismered lelkem történetét - melynek láthatatlan szálait az isteni, univerzális bölcsesség szövi szálról-szálra, akkor hogyan képzeled, hogy Istenként ítélhetsz vagy sújthatsz le rám?

Ha azt gondolod, Isten ítél vagy lesújt, akkor nem ismered a Teremtő valódi arcát.

Nem ismered a szeretetet és a megbocsátást, és nem ismered a lelkek misztériumát.

Ha valóban hiszel, ha valóban igaz hited van, akkor hozz fényt és szeretetet a világba.

Igazán hinni annyit jelent, mint a fényt és a szeretetet szolgálni. Ami nem ismeri a rombolást, nem ismeri a bosszút és nem ismeri a hazugságokat…

Ismeri viszont a kedvességet, a türelmet, a megbocsátást és a békét. Amit nemcsak magának, hanem mindenkinek kíván…

A sötétség mindig támadja a fényt.

A fény sosem támad. De mindig megvédi önmagát.

Szeretettel: Sándor Judit - Jóportál

Forrás: