Különbség álmok és célok között

Az emberek sokszor összekeverik az álmaikat a céljaikkal. Kisgyerekként még inkább csak álmaink vannak, arra vágyunk, hogy szuperhősök, vagy űrhajósok legyünk, aztán ahogy idősebbek leszünk egyre több célunk lesz, és az álmaink szorulnak háttérbe.

Amikor belevágunk a felnőtt életünkbe és rájövünk, hogy az álmaink hajszolása nem ad biztos megélhetést, nem leszünk egyik pillanatról a másikra híres festők, olimpiai bajnokok vagy bálványozott színészek. Ilyenkor muszáj valami más után nézni, amivel előrébb tudunk jutni az életben, találni egy munkát, pénzt keresni, ellátni magunkat.

Ekkor megszületnek a rövid és hosszú távú céljaink. Kell egy autó, mert úgy kényelmesebb munkába járni, ismerkedni is egyszerűbb, ha nem busszal kell randira vinni a lányt, aztán ha megvan az autó és van egy lány is akit furikázhatunk, akkor kellene egy lakás is, mert hát mégis kellemesebb lenne külön, mint a szülők házának tetőterében.

Újra és újra lesznek újabb célok, amit szeretnénk elérni, amiért meg kell dolgozni, és közben nem érünk rá azzal foglalkozni, hogy abban jussunk előbbre amit már régóta dédelgetünk. Hiszen az luxus, egy ábránd, amit majd az után kergetünk, ha túl leszünk ezen a nehéz szakaszon. De persze mindig jön egy újabb periódus az előző helyére, ami meggátol ebben.

Az idő rohan és sokan már nem is emlékeznek arra, hogy mire vágytak fiatalabb korukba, mi volt az az álom amit sosem valósítottak meg, mert eltemették őket a teendők, a rövid távú célok.

Egyszerűen beletörődtek, hogy az élet nem így működik, nem ad teret és időt arra hogy mindent megtehessünk amit szeretnénk.

Az biztos, hogy idővel az álmok átalakulnak kevésbé lesznek elrugaszkodottak, vagy rájövünk arra, hogy nem is biztos, hogy annyira élveznénk, ha kamionsofőrök lennénk, vagy kommandósok. Ahogy jobban megismerjük magunkat úgy lesznek személyesebbek az álmaink is.

Viszont még ha arról le is mondunk, hogy kijussunk a nemzetközi űrközpontba, nem szabad mindent feladni. A céljainktól leszünk emberek viszont az álmaink tesznek egyénné. Ha ezeket eldobjuk, akkor magunkból is elveszítünk egy darabot. Persze nem biztos, hogy végül úgy fog megvalósulni ahogyan azt elterveztük, de minden lépéstől amivel ezen az úton haladunk többek és boldogabbak leszünk.

Pechál Péter

Forrás: