Hiszem, hogy a lelkünket engedni kell élni, mert pontosan tudja, mire van szüksége…

Hiszem, hogy a világ több, mint fizikai, materiális dolog. Hiszem, hogy több, mint a pénz, mint az aktuális divatruhák, az autók, a felhőkarcolók.

Hiszem, hogy van egy másik sík, egy másik létező valóság, amelynek hatása van erre az egészre.

A lélek szintje, ahol olyan sok minden történik, de alig ismerjük el, alig vesszük figyelembe, mert irányítani akarunk, mindenben a logikát, a megfoghatót, a láthatót keressük.

Pedig teremteni is képesek lennénk, sőt boldogabbak lehetnénk, ha kicsit engednénk az érzéseknek áthaladni az életünkön, és hagynánk, hogy ezek formáljanak, kitöltsenek, alakítsanak.

Hiszem, hogy a lelkünket engedni kell élni, mert pontosan tudja, mire van szüksége, pontosan tudja, merre kell mennie.

Hiszem, hogy a szerelem is olyan lelkek együttélése, akik pontosan tudták, hogy egymásra lelve még boldogabbak lehetnek, és így alkotnak új életet, ami felett akárhogyan is akarnánk ésszel felülkerekedni, már nincs rá hatáskörünk.

A lelkeink szeretnek, és nem a szemünk, vagy az eszünk. Nem azért tesszük, mert azt határozzuk el, hogy na már most azt az embert szeretni fogjuk, hanem, mert a lélek bennünk húz ahhoz a bizonyos másik lélekhez, akár a mágnes.

Sugallja azokat a lépéseket az egónknak, amelyek majd elvezetnek hozzá. Csak kicsit figyelni kell, és abban a biztos tudatban lenni, hogy amikor meg kell, akkor ez meg is fog történni.

-Agárdi Zsóka-

Forrás:

Ajánlott bejegyzések

---