Mindannyian várunk valamire, de közben elfelejtünk a pillanatnak élni…

Várunk és közben szépen lassan eltelik az életünk...

Várunk. Az idő múlik. De mi csak várunk. A pillanat elmúlik és a múlt része lesz. És mi csak várunk.

Várjuk, hogy elmúljon a hideg, hogy elálljon az eső, hogy véget érjen a fárasztó nap, hogy elteljen a hét, hogy hazamehessünk, hogy elmehessünk, hogy egy jobb helyen legyünk, hogy elmúljon az unalom, hogy elmúljon a bánat. Hogy megértsük, hogy elfelejtsük, hogy megbocsássunk, hogy megbocsássanak, hogy kisüssön a nap, hogy eljöjjön az igazi, hogy viszontlássuk Őt.

Várunk, hogy eljöjjön a nagy nap, hogy eljöjjön a nagy lehetőség, hogy erősek legyünk, hogy megmerjük tenni, hogy változzanak a dolgok…

Várjuk, hogy elkezdődjön, várjuk, hogy elmúljon…

Csak várunk. Mindannyian mást. És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat, óráinkat, perceinket és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni…

Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van, amely mindvégig a kezünkben volt és közben elillan…

Várunk és közben szép lassan eltelik az életünk…

Ha eljön Joe Black c. film

Forrás: