Amikor először megláttalak, akkor a szívedet láttam. Ragyogott benned, és én tudtam, hogy ugyanazt keressük. Éreztem, hogy veled majd megtapasztalhatom ezt a magasztos táncot, ezt az igazságot.
Mindent megtaláltam benned, hűséget, tiszteletet, szenvedélyt, odaadást.
S ilyenkor az ember elgondolkozik, vajon létező dolog, amit érzek? El tűnsz-e majd egyik pillanatról a másikra, mint ha csak álmodtalak volna? De nem.
Te maradtál, és bebizonyítottad minden egyes nap, hogy alaptalanok ezek a gondolatok. Rácáfoltál a várakozásaimra, s ezzel mindig megleptél.
Idővel megnyugodtam melletted, már nem féltem, hogy köddé válsz, mert sziklám lettél. Mint ahogy a neved is elárulja, kőszikla. A legbiztosabb pont számomra ezen a világon.
Címkép: pexels.com
Mai névnap