A megbocsátás kulcs a szabadsághoz

Ahhoz, hogy elengedhessük a múltat, késznek kell lennünk megbocsátani, még ha nem is tudjuk, miként tegyük azt.

A megbocsátás annyit tesz, mint föladni régi sérelmeinket, és egyszerűen annyiban hagyni a dolgot. Az engesztelhetetlenség állapota egyedül bennünket kisebbít.

Függetlenül attól, a lelkiség mely útját választottad, rendszerint azt fogod tapasztalni, hogy megbocsátani mindig felemelő érzés. Ha nem bocsátunk meg valakinek, ezzel korántsem az illetőt bántjuk, hanem saját magunkat. Ez már nem az ő gondja, hanem a miénk.

Ha föl akarod oldani a fájdalmad és haragod, önmagadnak kell megbocsátanod, nem valaki másnak. Erősítsd meg magadban, hogy teljes szívedből kész vagy mindenkinek megbocsátani:

„Kész vagyok fölszabadulni a múlt súlyos terhe alól. Kész vagyok megbocsátani mindazoknak, akik valaha megbántottak, s megbocsátani saját magamnak, amiért kegyetlen voltam másokhoz.”

Ha bárki eszedbe jut, aki valaha is igazságtalan volt hozzád, áldd meg szeretettel, és bocsásd őt szabadon! Aztán felejtsd el, ami történt.

Louise L. Hay

Forrás: