Üzenet az Univerzumnak

Kedves Univerzum!

Te hatalmas, misztikus, titokzatos mindenség. Neked írok most.

Tudnod kell, hogy köszönök mindent, amit tőled kaptam. A pofonokat, mert erősebbé tettek. Az eséseket, azokat is, amik miatt térdemről lekopott a plezúr. Edzetté váltam miattuk.

Köszönöm a sok szép pillanatot, amiktől szívből nevettem. A könnyeket is. Igen. Miattuk becsülöm a nevetést.

Köszönöm, hogy adtál, és oly sok mindent elvettél. Tudom, okkal tetted.

A jövőben is, biztosan tanítasz még, ígérem, jó tanítványod leszek, és megtanulom majd a leckét.

Figyelek majd, ha jelzel, amikor rossz útra fordulnék. Elfogadom, ha ellenkezel, bár nem ígérem, hogy mindig tetszeni fog, de végül úgyis megértem.

Kérlek, tartsd mellettem az igaz embereket, a hű barátokat, a jó lelkeket. De űzd el a rosszakarókat, a hamisakat.

Adj erőt, amikor nehéz, hogy tovább küzdhessek. Nem akarok mérhetetlen gazdagságot, de élményekben ne szűkölködjek. Maradandó pillanatokat, amik szívemig hatolnak, és ott is maradnak, amíg meg nem szűnik dobogni.

Nem kérek sokat, csak hogy amikor majd, mindennek a végén visszanézek, lássam: jó élet volt ez, tele volt könnyel és imával, de mégiscsak az enyém volt. És én szerettem benne lenni. Megtalálni magam valaki oldalán, akivel együtt álmodhatok bele az éjszakába. Megleljem szemem színét egy édes gyermekben, és taníthassak valamit magamból neki. Büszkén tekinteni munkám gyümölcsére, tudván, hogy megtettem, ami tőlem kitelt.

De mindenek előtt, boldog akarok lenni. Életem hátralevő részében, csak egyszerűen, sallang nélkül, szimplán, emberien boldog.

Szerző: Agárdi Zsóka

Forrás: