Az élet megtanít önmagunkra is más szemmel tekinteni

Néha olyan utakra is rálépünk, amelyek összezavarnak és az erdő sűrűjébe vezetnek el, hogy a legnagyobb káoszban is megtaláljuk a nyugalmat.

Megtaláljuk azt az énünket, aki pontosan tudja, hogy a nehézségek csak azért vannak, hogy fejlődést érjünk el vele.

Bizony nagyon nagyot tud ütni az élet. Darabokra tudja törni a szívünket. Olyan helyzeteket tud elénk vetni, amely minden erőfeszítésünket igénybe veszi és a hitünket is próbára teszi. Akkor még talán nem is tudjuk, hogy mi a célja ezzel. Mire akar megtanítani és mit akar hozzánk adni.

Aztán amikor az erdőben megleljük azt az ösvényt, amely elvezet minket a hőn áhított tisztásra, rájövünk, hogy minden nehézséget megért, hisz az a tudás, amit általa szereztünk, többé tett és megadta mindazt, aminek köszönhetően eljutottunk önmagunkhoz.

Megtanít értékelni.

Megtanít a dolgok mögé nézni.

Megtanít arra, hogy minden elmúlik, s csak a jelen pillanat létezik.

Az a pillanat, amiben a lélek lát és érez. Amiben az idő és a tér jelentését veszti.

Megtanít arra, hogy bár sokszor kapunk nehéz feladatokat, mégis képesek vagyunk őszintén, önfeledten nevetni. Magunkon és az életen. Hisz humor nélkül szürkének látunk mindent.

S még egy fontos dolog, amire megtanít: önmagunkra más szemmel tekinteni. Hinni, szeretni és elfogadni. Ekkor már azt fogod érezni, hogy minden percért hálás vagy, hiszen az életed a legnagyobb ajándék.

Szerző: Boros Bea - adwyw.blog.hu

Forrás: