A sebezhetőség hatalma

Lehet, hogy valamikor úgy döntöttünk, hogy minket aztán soha senki nem bánthat meg. Ha fájdalommal találkozunk, automatikusan átkapcsolunk az ""érzések befagyasztva"" üzemmódra. Vagy pedig az első alkalommal, amikor megbántanak, megszakítjuk a kapcsolatot.

Az élettől kapott sebek hozzátartoznak földi utunkhoz.

Érthető, hogy nem kívánjuk a fájdalmat. Sokunknak bőven kijutott már belőle. Előfordulhattak olyan periódusok, amikor annyi rosszat éltünk át, hogy a fájdalom összetört, maga alá temetett, és nem engedett tovább. Nem volt honnan erőt merítenünk, hogy megbirkózzunk vele.

De ez tegnap volt.

Ma már nem kell annyira megijednünk a fájdalomtól. Már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk. És nem kell mártírrá válnunk, azt hangoztatva, hogy nekünk nem jut más, csak a szenvedés.

Engedjük meg magunknak a sebezhetőség luxusát!

Vegyük tudomásul, ha megbántanak, és keressük meg, mit kell tennünk, hogy ebben a helyzetben is megóvjuk magunkat. Lehet, hogy fájdalmunk azt jelzi, meg kell húznunk határainkat, vagy éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy nem jó irányban haladunk.

Lehet, hogy gyógyító folyamatokat indít el bennünk egy mélyebb szinten.

Helyénvaló, ha néha megbántódunk, ha sírunk, és helyénvaló, ha továbblépünk a következő érzéshez, ha itt az ideje. Amilyen mértékben hajlandóak és képesek vagyunk megbántódni, ugyanolyan mértékben leszünk hajlandóak és képesek arra, hogy az örömöt is átérezzük.

A gyógyulás nem azt jelenti, hogy immunisak leszünk a fájdalomra; azt jelenti, hogy megtanuljuk megóvni magunkat akkor is, ha fáj valami.

Ma nem támadok azokra, akik fájdalmat okoznak nekem. Átérzem az érzelmeimet, és felelősséget vállalok értük. Elfogadom a sértődöttséget, mert ez is hozzátartozik a kapcsolatokhoz. Megadom magam a fájdalomnak is, az örömnek is.

Szerző: Melody Beattie

Forrás: holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu

Forrás: