Soha ne érd be kevesebbel, mint ami vagy!

Ott volt előttem, de még nem láttam. Nem láttam meg azt, amit Ő már látott. Aztán az idő előrehaladtával a sors újra összehozott minket, s olyan ajándékokat adott nekünk, amelyek örökre a szívünkbe vésődtek. 

 

Apró gondolatok, amelyek aranyat érnek. Apró gesztusok, amelyek melegséggel töltik fel a legridegebb helyeket. S most, hogy az üzenete elért hozzám, szeretném átadni Neked is, hogy tudd, Rád is egy kincs vár!

Keresd meg magadban azt, ami Te vagy. Vagyis az értékeidet. Nem nehéz, simán fel tudnál sorolni párat, akár már most is. Miután megtaláltad, legyél tisztába velük. Ezután pedig könnyebbé válik annak meglátása, hogy mire nincs szükséged az életedben. Például kétszínű emberekre, olyanokra, akik nem tisztelnek. Miután körvonalaztad magadban, hogy mire nincs szükséged, nagyon könnyen észre fogod venni ezeket a jeleket a másikban. És a legfontosabb, hogy soha ne érd be kevesebbel, mint ami vagy. Mert kincs vagy. Kincset érdemelsz, de eddig valószínű drágakövet próbáltál látni kavicsokban. Pedig megannyi drágakő van körülötted, nem is gondolnád. De megsúgom, ha nem tűnt volna fel…neked nem kavicsra és nem is drágakőre van szükséged…hanem kincsre! Arra, ami Te vagy. De mindaddig, amíg nem látod ezt, mindenféle kövekkel találkozol, és nem érted, hogy miért nem kezelnek kincsként. Hát ezért. Minden ember önmagában egy kincs. De csak az élhet kincsként, aki ezt fel is ismeri. Sokan kavicsként élnek és megelégszenek vele. Szerencsére Te nem ezek közé tartozol, mert a tudatalattid érzi, hogy nem kavics vagy, és ezért nem találja a párhuzamot a kavicsokkal, illetve a drágakövekkel.

 

Lehet, hogy túl érzékeny vagyok és a szívemmel élem az életem, de mégis úgy érzem, mintha nem lennél távol. Mintha itt lennél mellettem.

 

Nem számít, hogy mi vagy. Ha az vagy, aki egy virágsziromtól elérzékenyül, aki egy idős pár láttán könnyekbe borul, aki egy hajléktalan láttán elsírja magát, vagy épp egy szelíd mosolytól zavarba jön – Az vagy Te. És sohasem kell másnak lenned. Képzeld el, ha nem önmagad lennél állandóan, akkor milyen nehéz dolga lesz annak a szerencsés fickónak, aki Téged keres (?)

 

Szívemből beszéltél! Annyira jó, amikor nem a felszínes dolgokról beszélsz a másikkal, hanem arról, ami benned van. Ha épp szépnek találod a szemét, akkor elmondhatod úgy, hogy ő is megértse az üzenetét. Amikor a csend nem kínos, hanem sokszor többet mond el minden szónál. Amikor tényleg egy húron pendültök, egy irányba néztek és felemelitek egymást. Amikor az lehetsz, aki valójában lenni akarsz és nem kell hatszor meggondolnod, hogy elmondhatod-e neki a gondolataidat avagy sem, mert tudod, hogy nála biztonságban van. És lehet, hogy olyat hall, ami fájdalmas, de nem menekül el, hanem megpróbál megérteni és egy kicsit a bőrödbe bújni, hogy érezze, milyen lehet a másiknak.

Szerző: Boros Bea - adywy.blog.hu

Forrás: http://adwyw.blog.hu