Ébresztő történet az igaz szeretetről…

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t.

Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt...

A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: „Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.”

A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét.

A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: „Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.” Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból.

A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” – zokogta. Jane halála után nem nagyon próbálkozott az írással.

Különösen Karácsony idején fontos, hogy emlékezzünk: a legnagyobb dolog, amit egymásnak adhatunk: a szeretet, a figyelem és az együtt töltött idő. Az ajándék valódi értéke nem az árában, hanem abban rejlik, hogy mennyi figyelmet fordítunk arra, míg kiválasztjuk. Mennyire figyelünk arra, hogy szívből adjuk, és gondosan, saját kezűleg csomagoljuk.

Vegyük észre az élet legfontosabb dolgait, amíg nem késő. Értékeljük szeretteinket addig, amíg velünk vannak…és mindig mutassuk meg, hogy milyen fontosak számunkra!

Az élet véges. Egyszer mindenkié véget ér. Legyen időnk a szeretetre, legyen időnk szívünk megnyitására, mások felé!

Sándor Judit - Jóportál

Forrás: