Kinek az életét teremted magadnak?

A saját életedet teremted vagy valaki mást? Kinek a szemével választasz párt, munkát, otthont, barátokat?

Nézz rá egy pillanatra arra, ahol tartasz. Jól érzed magad benne? Ha igen, akkor nincs semmi gond. Csak így tovább.

Ha viszont nem, akkor felmerül a gyanú, hogy valami más szája íze szerint alakítod az életet, amit elvileg a magadénak gondolsz.

Ha sok hasonlóságot látsz a szüleid élete, háza, munkája, gondolkodásmódja között, akkor őket másolod. De akkor sem a saját életedet teremted, ha homlokegyenest az utolsót tetted annak, amit ők, mert megfogadtad, hogy úgy nem akarod.

Amíg fél szemmel a környezetedet sasolod, hogy lásd, jól csinálod-e, vagy, hogy biztos nem csinálod-e úgy, ahogy ők, addig nagyon is tőlük függnek a választásaid.

Így aztán nem is csoda, ha egy idő után úgy érzed, mintha kalodába vagy börtönbe zártak volna. Hiszen ez nem azaz élet, amit te szeretnél. Ez valaki másé.

Hoppá, micsoda felismerés tud ez lenni.

Kb. úgy 30 éves korunk eléggé függünk a szüleinktől érzelmileg, és sokszor anyagilag is. Így aztán nem sok választásunk van, hogy hogyan is döntsünk az ügyeinkben. Próbáljunk megfelelni, hogy kivívjuk a szeretetüket és az egyetértésüket, Még aki korán önálló lesz, annál is sokszor megfigyelhető, hogy így vagy úgy, de a szülei hatása alatt áll.

Utána viszont valami elkezdni. Valakinél hirtelen, valakinél olyan jön a felismerés, hogy most már én felnőtt vagyok, és jogom van teremteni, ami nekem megfelelő. Lassacskán eljuthatunk odáig, hogy elkezdjünk odafigyelni arra, amit a belső megérzésünk súg nekünk.

Milyen életet szeretnék?

Erre a kérdésre a tudatalattid általában azonnal küldi a választ. Hiszen ez már régen megvan. Csak hagynod kell, hogy felszínre jöjjön. Lehet, hogy elsőre kicsit ijesztőnek tűnhet, mert esetleg annyira eltér az eddigi életedtől. De az is lehet, hogy csak néhány részletet kell megváltoztatnod, hogy teljessé váljon a kép.

Bármi is bukkanjon fel, ne kezdj rajta agyalni, mennyire megvalósítható vagy mennyire nem. Az agyunk ugyanis egyből talál ezernyi kifogást, ami miatt nem tudunk változtatni a jelenlegi állapoton. Nyugi, nem kell mindent azonnal kiforgatni a négy sarkából. Már az is egy nagy lépés, ha bevallod magadnak, hogy mit is szeretnél valójában ahhoz képest, ami a jelen valóság. Ismerkedj ezzel az új képpel. Barátkozz vele. Hiszen olyan sokáig elnyomtad magadban. Szokjad a gondolatát. Az érzést, amit kelt. Játssz el azzal, hogy mi lenne, ha tényleg abban a valóságban léteznél, amit elképzeltél.

Nem kell sietni. Bár lehet, hogy annyira erős lesz benned a vágyakozás, hogy azonnal tenni akarsz valamit. És az is lehet, hogy csak lassan érik meg benned a gondolat, hogy igen, itt az idő, hogy elkezdjem teremteni, amit én akarok.

A teendőd mindkét esetben ugyanaz.

Minden nap tedd fel magadnak egy kérdést:

Mi az, ami ma közelebb vinne az általam vágyott élet megteremtéséhez? Mit tehetek meg ma, amiért, hogy olyan életem legyen, amilyet szeretnék?

A megérzésed meg fogja súgni a tennivalókat. Kövesd a belső iránytűd, az intuíciód hangját. Akkor nem tévedhetsz el. Lehet, hogy ma még csak egy álom a neked élet, de ha valóban szeretnéd, rövid időn belül teljesen megfelelő megfelelő pompázhat előtted.

Talán most van itt az idő, hogy elkezdd azt az életet teremteni, amit szeretnél.

Szerző: Kepenyes Zsuzsanna

Forrás: matrixvalosag.hu

Forrás: http://www.matrixvalosag.hu/