A következő perc ajándék...

Annyira elvoltam foglalva azzal, hogy az életnek milyennek kellene lennie. Álmokat kergettem, miközben megfeledkeztem arról, ami körülvett engem. Felállítottam egy képet, hogy milyennek kellene lennem, szüntelenül a tökéletesség után sóvárogtam, s azt gondoltam, hogy így nem kellek senkinek. 

Megfigyeltem a környezetem, s csak azt vettem észre, ami nálam jobb és szebb. Nem azt néztem, hogy bennem milyen értékek rejlenek, nem azt néztem, hogy én is tökéletes vagyok a tökéletlenségben, hanem azt néztem, hogy mi hiányzik, mi az ami csökkenti az értékem. Ha a másikat jobbnak láttam, felerősítettem a hiányosságaimat és szomorú tekintettel néztem a tükörbe, hogy én miért nem lehetek szebb és jobb, olyan, amilyen Ő. 

Aztán egy reggelen kiültem a teraszra és valami megváltozott bennem. Felfigyeltem a madarak csodálatos énekére, észrevettem, hogy a nap milyen kedvesen mosolyog rám, s már nem azzal foglalkoztam, hogy mi az, ami kellene, hanem azt láttam, hogy mi az ami van. Mindvégig ott volt előttem, de a jövő utáni sóvárgásom megvakított és elfelejtettem élvezni a jelen pillanatot.

Pedig a napok gyorsan telnek, s ha nem a pillanatnak élünk, elveszítjük azt a szépséget, amellyel az élet megajándékozott minket. Csak figyeld meg a légzésed. A levegő az orrodon keresztül a tüdődbe áramlik, majd szépen lassan távozik. Ahogy tudatosan lélegzel, a tested megnyugszik és hirtelen észreveszel olyan dolgokat is, amelyek azelőtt "elbújtak" előled. Észreveszed, ahogyan a szellő gyengéden megsimogatja a bőrödet, észreveszed a kisebb zajokat, amelyek az utcáról érkeznek, s észreveszed azt, hogy itt, ebben a pillanatban már jelen van a csoda, az, amiben örömödet leled.

A következő perc ajándék, mi foglalkozzunk a mosttal és élvezzük annak minden egyes rezdülését.

Boros Bea - adwywblog.hu

Forrás: http://adwyw.blog.hu