Feltétel nélküli szeretet

Olyannak szeretlek, amilyen vagy ...miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogy szeretnéd megtanulni a leckédet.

 

Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárnak.

 

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt is hiszem, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.

 

És nem láttam a világot a te szemedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem - honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?

 

Hagylak, hadd járd az utad - nem ítélem meg a tetteidet, sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek vagy hibának, amit  mondasz vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot. 

 

Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet. Egyúttal nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is. 

 

Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe én talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogyan téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is.  Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utad járd, és előrehaladj vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.

 

Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgy is csak az én nézőpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét. 

 

Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jövődet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes.

 

Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat. 

 

Tudom, hogy sok bőrszín, vallás, szokás, nemzetiség és hitrendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebből a sokszínűségből sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk. Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogy ha valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlen egy embernek lenne szüksége. 

 

Én nem csak akkor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogyan szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.

 

Rájöttem, hogy valójában a fivérem vagy, a nővérem vagy, még ha máshol is születtél és más istenben hiszel, mint én. 

 

Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és minden virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt. 

 

Szerető szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal egy kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében. 

 

Az isten fény - élet - szeretet.

Az isten bölcsesség - akarat - anyag.

Az Isten szellemiségként ebben a hármasságban tapasztalható meg. Ez Isten megtapasztalhatóságának megnyilvánulása az univerzum, a mi univerzumunk valamennyi lényében.  

 

Ez az alapja és a léte minden létezőnek, ez vezet át bennünket létünk valamennyi síkján. "Szeretetben élni" - ez a bölcsesség a gondolatok, a szavak és a tettek alapja. 

 

Sandy Stevenson

Forrás: http://sorsunkutja.blogspot.hu/2012/01/feltetel-nelkuli-szeretet.html

Ajánlott bejegyzések

---