Spirituális tisztítás önmagunkon

Ahhoz, hogy a világot és a környezetünkben élő embereket olyannak lássuk, amilyenek, előbb tisztává kell tennünk a látásmódunkat, meg kell szabadulnunk a múlt árnyaitól, ki kell takarítanunk az elménkből sok rossz szokást és hiedelmet. Miért és hogyan? Ezek a modern korban élő ember előtt álló nagy kihívások.

Alapfilozófiám az, hogy egy csendesen, békésen egymás mellett ücsörgő fajankót és egy bölcset nem lehet megkülönböztetni egymástól. Mindkettő elvan a maga kis világában és látszólag szinte semmi jelét nem adja annak, ami benne zajlik. Elmereng, körbetekintget, várakozik, és csak úgy létezik magában.

Így van ez velünk is, kedves Olvasóm! A saját kommunikációnk leleplezi, hogy milyen emberek vagyunk.

Ha például valaki folyamatosan magáról beszél, akkor nyilván fontosnak érzi magát.

Ha valaki állandóan mentegetőzik, akkor áthárítja a felelősséget a másikra.

Ha valaki éppen dicsér, akkor tetszését fejezi ki, esetleg rajong, magasztal, vagy marketinget folytat.

Ha – teszem azt – valaki másokat ócsáról (becsületet sért, szid, gyaláz), akkor szintén sok mindent elárul a saját jelleméről.

Ha valakinek bűntudata van, az biztosan nincs lelki harmóniában.

Ha viszont valaki beismeri a hibáit és a kijavításukon dolgozik, akkor egészen jó úton halad.

Lehetséges, hogy a gondolataink nem mindig pozitívak, de ennek nem kellene automatikusan kijönnie a szánkon. Beépíthetnénk szűrőket az elménk és az ajkaink közé. Ez is sokat tisztítana rajtunk.

Ám, ha egyszer kimondtuk a rossz gondolatot és szó lett belőle, akkor az egészen más elbírálás alá fog esni a karmánkban. Ugyanis a kimondott információkat egyrészt már nem szívhatjuk vissza, másrészt képtelenek vagyunk irányítani a másik emberre gyakorolt hatásait. Kivétel, ha manipulatív módon, szándékosan ültetünk bogarat mások fülébe. De ez jellemileg még etikátlanabb, karmikusan még súlyosabb konzekvenciákkal jár. Ez a bűn kategória. Ilyen értelemben nap mint nap követhetünk el bűncselekményeket.

Aki tiszta fejjel és szívvel rendelkezik, vagy legalábbis törekszik erre, annak egyetlen egy rossz szó sem hagyja el a száját. Miért? Nem azért mert önsanyargató. Nem fojtja magába az indulatait. Nem söpri szőnyeg alá a dühét. Nem sajnálja és sajnáltatja magát. Mert ezek beszennyezik mind az embert, mind azokat, akik a környezetében élnek.

Egy tiszta, fényben élő embert a jóság jellemez, s minden megszólalásából és megnyilvánulásából ez sugárzik. Ha vannak is kósza rossz érzései, vagy vigaszra vágyik, az ilyen ember nem kürtöli világgá, nem aggatja másokra a saját sirámait és nyavalyáit. Mert akiket szeretünk, azt megóvjuk még a saját hülyeségeinktől is. (Ellenkező esetben – és ezt nehéz lehet bevallani – magunkkal rántjuk a szeretteinket.) Álláspontom szerint ugyanis az nem a jóság természetes önkifejeződése, hogy egy vacsora után jól kibeszéljük az ismerősök szerencsétlenkedéseit vagy a napközben összeszedett rosszindulatú pletykákat. Ez inkább egy gyenge szappanoperás élcelődés. Ha nem bírunk a bensőnkben tomboló káosszal, akkor tegyünk ellene! A mai világban igazán sokféle módszer áll a rendelkezésünkre, de semmiképpen se ártsunk. Ne árts se magadnak, se embertársaidnak!

A valódi spirituális tisztítás valahol ott kezdődik, hogy megfogadom és betartom, hogy nem ártok másoknak se szóval, se cselekedettel semmilyen körélmények között. Tudtommal senkit sem hatalmazott fel a Teremtő itt a Földön, hogy helyette ítélkezzen és ítéletet szolgáltasson az emberek felett. Önjelöltekből persze jól állunk.

A magam részéről csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy létezik egy túlvilági bíróság, ahol mindenki egyedül fog állni az isteni bíróság előtt és egyes egyedül fog számot adni minden cselekedetéről. Ez nem fenyegetés, hanem vallási tény! Egy törvényszerűség, mely emberfeletti hatalomból fakad. Aki piszkoskodik, vagyis vét az isteni törvények ellen, az végeredményben saját maga felett mondja ki az ítéletet.

Erről eszünkbe juthat Pál apostol rómaiakhoz címzett sora (12,19):

Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: “Enyém a bosszú, én majd megfizetek”, mondja az Úr.

Jó hír, hogy bármikor jó irányba fordulhatunk. Amíg itt vagyunk a földön, addig tudjuk szépíteni az eredményeinket, mindazonáltal mindenki saját maga érettségéről vagy éretlenségéről állítja ki a bizonyítványát.

Milyen kár, hogy akiket elvakít a saját egójuk, azok most felmentik magukat!

Száraz György - boldognapot.hu

Forrás: http://boldognapot.hu/blog/spiritualis-tisztitas-onmagunkon/