A fehér kendő - történet a megbocsátásról

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy haza érkezhessen.

Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekingetett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú története.

Fiatalon, szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.

Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért irt szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba.

Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik.

Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.

Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő.

A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól:

 

A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon...

Forrás: -