Az út a saját fényünkhöz a sötétségen át vezet

Tudomásul vesszük, vagy sem, személyiségünk, lényünk igencsak összetett, mi több, bonyolult, s a felszín alatt sokszor bújnak meg elnyomott, elfojtott érzések.

Legtöbbször maszkot viselünk, azért, hogy a külvilág számára se tűnjön fel, milyen belső harcaink, vívódásaink vannak. De akár tetszik, akár nem, a félelmek jelenléte nem tűnik el egyik napról a másikra.

Úgy gondolom, a kiegyensúlyozott, boldog élet egyik alapvető feltétele a blokkok feloldása. Megpróbálom egy nagyon egyszerű hasonlat, modell segítségével felvázolni, mi is az, ami ilyenkor lezajlik bennünk, és miért kell dolgoznunk a probléma megoldásán:

Emlékszel arra az érzésre, mikor még kisgyerekként féltél a sötétben? Úgy vélem, mindenki érti, és tudja, miről beszélek… És kétlem, hogy valaha is megkérdőjeleztük ezt a félelmet… vagy gondolkodtunk azon, mi is okozza ezt? Mindannyian abban a tudatban élünk, hogy a sötétben alapjában véve félni kell, hiszen tele van mindenféle ismeretlen, misztikus, dologgal, amelyek bántani akarnak bennünket.

Azonban mi történt, amikor fölkapcsoltad a villanyt? Többnyire semmi….Megtanultad,hogy az ismeretlen dolgok nem is olyan félelmetesek,az életünk,környezetünk részei,elemei,s valójában nem is olyan ismeretlenek.

Valamiért a sötétséget az ijesztő és ismeretlen dolgokkal hozzuk össze, belénk rögzült ugyanúgy, mint az, hogy a sötét, ijesztő gondolatainktól, hangulatunktól rettegni kell.

A mentális, érzelmi árnyak fölött a villanyt fölkapcsolni sokkal nagyobb kihívás, mint egy egyszerű sötét szobában világosságot generálni. Könnyebb elkerülni, kitérni előle. Azonban a lelki teher vagy „árnyék” akkor is jelen marad az életünkben, sőt, virágzik napról napra, ha nem veszünk róla tudomást. Nem tűnik el. Döbbenetes erővel rombolja a hétköznapjainkat.

Csakhogy megértsük a sötétséget…miért is félünk tőle?

Az érzelmi összetettségünkből fakadó félelmek ugyanúgy növekszek, mint ahogyan mi is növekedünk és fejlődünk. A félelem személyiségünk olyan rejtett része, ami jóval gyakrabban befolyásolja a döntéseinket, mint gondolnánk.

Ha bevalljuk önmagunknak, igen nagy erőfeszítésünkbe kerül, hogy félelmeinket, árnyoldalunkat képesek legyünk elrejteni magunk és mások előtt egyaránt. Rettegünk azt a bizonyos kapcsolót fölkapcsolni…..De a tagadások,elutasítások ellenére is,akár tudomásul akarjuk venni,akár nem, a sötétséggel szembeni félelem ott lapul a felszín alatt. Talán egy múltbéli rossz emlék, megtapasztalás következményeképpen viselkedünk így, hiszen mindig is könnyebb volt elkendőzni a valós okokat, és a jövőben sem foglalkozni azzal.

Ez a hozzáállás tökéletesen távol tart bennünket attól, hogy Önmagunkat, valós érzelmeinket ki tudjuk fejezni. A saját, valódi Énünk elrejtése által azt kommunikáljuk az emberek, a külvilág felé,hogy mi sem nem érdemeljük meg azt,hogy a saját valónkat mutassuk meg. Inkább titkolózunk, manipulálunk, színlelünk… és nem akarunk szembesülni saját magunkkal, érzéseinkkel, gondolatainkkal.

Ahelyett, hogy a javunkra fordítanánk ezt! A félelem szemtől szemben, tükör módjára mutatja meg gyengeségeink, fejlesztendő pontjaink. Általa tudunk fejlődni, erősségeink kifejezni, hibáinkon javítani, kiküszöbölni! Ha nem ezt tesszük, önmagunk ellenségeivé válunk, ami önpusztító magatartáshoz is vezethet. Kihat a pár- és emberi kapcsolatunkra, munkánkra.

Minél inkább elnyomod a félelmeid, annál nyomasztóbbá válnak egyéniséged zavaró tényezői! Azonban amint elindulsz a felismerés útján, esélyt adsz Önmagadnak a gyógyulásra, változásra, egy minőségibb, teljesebb életre!

Kiemelném a spirituális munka fontosságát, nyomatékos szerepét a félelmeink legyőzésében. Amint elmélyedünk saját spirituális mivoltunkban, képesek leszünk felülemelkedni a félelmeinken, a látszólagos sötétségen!

Ennek során kizárólag arra összpontosítsunk, hogy megtaláljuk azt a fényforrást, ami távol tart a mérgező érzelmektől, mint a szégyen, irigység, bűntudat, kapzsiság, versengés, sóvárgás és agresszió. Ezek azok a mély töltéssel bíró érzelmek, amelyeket első körben fel kell oldanunk ahhoz, hogy felderítsük személyiségünk ragyogóbb oldalát.

Első nekifutásra számos lelki, szellemi gyakorlat, pl. meditáció bonyolultnak tűnik, amikor megpróbáljuk a segítségével feloldani, kiiktatni a negatív aspektusait lelkünknek.

Ez azért van így, mert ezek a gyakorlatok felnyitják szemünket, és olyan kapukat nyitnak meg, melyeken ki tudunk törni elménk fogságából, megszabadulva megkövült gondolatainktól. Ez igen erős érzelmi sokk, és az elme (mivel foggal, körömmel tiltakozik), egyértelműen elutasítja ezt. Ez az a pont, ahol nem kell feladni, sőt, folytatni tovább!

Sok esetben megpróbálunk olyan pozitív tulajdonságokkal felruházni saját magunkat, amit valójában nem is birtoklunk… ez is egy szerep a külvilág felé, de leginkább önbecsapás. Hiába mutatod magad erősnek, sikeresnek, ha legbelül tudod: nem vagy ezek birtokában. Csak szeretnél… És ne feledd: mindenki számára mást jelent a pozitív jellem, tulajdonság. Légy önmagad, arra törekedj, hogy a valós Éned váljon szerethetővé! Ne menekülj illúziókba, és végy föl olyan kabátot, ami nagy Rád…

Az út a saját fényünkhöz a sötétségen át vezet!

Az árnyék, sötétség, szeretetteljes, biztonságos környezetben teljesedik ki. Így nem tűnik olyan rémisztőnek, és feltűnőnek a rombolás, amit véghezvisz. Ez a biztonság azonban csak látszólagos, hiszen ilyenkor tör elő az érzés: valami nincs rendjén. Ekkor tör felszínre az, amit eddig eltitkoltunk saját magunk elől is.

Érezd magad úgy, mint egy csiszolatlan gyémánt, aki igenis birtokában van a szépségnek, az erőnek, kreativitásnak, megszámlálhatatlan mennyiségben, sőt korlátlanul. Így mások közelében sem érzed magad kicsinek, megfélemlítettnek, riadtnak….

Merj bátran szembenézni a sötéttel, és ne térj le a megkezdett útról! Amint elkezdesz beszélni félelmeidről, megteszed az első óriási lépést a gyógyulásod felé és önmagad szeretetéhez.

Amikor nekivágunk ennek az izgalmas, érdekfeszítő kirándulásnak, még nem látjuk tisztán, kik is vagyunk valójában… Ez egy igen egyszerű okra vezethető vissza: mi magunk is megszoktuk azt a maszkot, amit viselünk. Segítségével fejeztük ki Önmagunk, s a kirándulás elején az érzés olyasmi mintha egy „ismerős” idegennel találkoznánk. Hamarosan azonban új lehetőségeknek, esélyeknek, megtapasztalásoknak leszünk tanúi.

Hirtelen kérdések millióival szembesülünk, Életünk minden egyes területét érintve. Erősebbé, teljesebbé válunk… Nos, készen állsz az utazásra?

Fordította: Lázár Judit - Jóportál

collective-evolution.com