Itt az idő letenni a Maszkot!

Augusztus vége, szeptember eleje az Új, a Valódi beengedésének, megélésének lehetősége lehet számunkra.

Találkozhatunk rég elfelejtett, elrejtett Önmagunkkal. Újra írhatjuk az életünket, a jövőnket.

Lezártunk egy nehéz időszakot. Magunk mögött hagytuk a múltat, a lehúzó energiákat. Összerogytunk nagyon. Remegő lábakkal most mégis itt állunk a remény kapujában.

Rájöttünk, hogy eddig maszkokat viseltünk. Azért vettük fel ezeket, mert azt hittük, ezek vagyunk mi. Elvártak tőlünk valamit, beletettek bennünket egy skatulyába. Mi pedig megfeleltünk ennek a képnek, igazodtunk a külső-belső elvárásokhoz, és egy idő után már elhittük, hogy a Maszk mi magunk vagyunk. Valahol régen elvesztettük önmagunkat. Féltünk önmagunk lenni, így mély álomba zuhantunk. Éltük a lelkünktől távoli, idegen életünket, menetszerűen.

Ám a napokban megtörtént a felébredés! Már feszít a Maszk, mert rádöbbentünk, nem a miénk. Mások alakították, mások adták ránk. Még félünk letenni az álcát, de valódi önmagunk már kopogtat gyengéd erővel a szívünkben.

Kik vagyunk? Mélyen legbelül tudjuk a választ. Eljött az ideje, hogy felvállaljuk és másoknak is megmutassuk valódi önmagunkat.

Kicsit nehéz ez. Igen, talán. Még fáj nagyon, elönt bennünket a végtelen szomorúság. Hiszen egy pillanatra meghaltunk. Egy részünk biztosan. Ezt az énünket meg kell gyászolnunk, el kell engednünk.

Szokatlan még minden. Fura módon önmagunk számára is picit még idegenek vagyunk. Egy kérdés zakatol bennünk szüntelen: ”Mi van, ha nem fognak szeretni? Mi van, ha megmutatom valódi önmagamat és elutasítanak?” Nos, erre csak akkor fogjuk megkapni a választ, ha megtesszük az első lépést a Boldogságunk felé. Ha, letesszük a maszkot és önmagunkkal kilépünk mások elé.

Nincs vesztenivalónk! Épp ellenkezőleg! Bármi is fog történni, mi már nyertünk! Valódi önmagunkat.

Az önmagunkhoz való szeretetteljes kapcsolódás hatalmas, talán soha nem tapasztalt belső erőket, és energiákat szabadít fel bennünk! Ez az erő örömet és megbocsátást hoz szívünkre, életünkre.

Szeretettel: Szilvia – szivarvanyangyal.cafeblog.hu