Az ellentéteken túli látásmód

Életszemléletem szerint, amíg az ember főként, vagy kizárólag ellentétekben gondolkodik, addig szenved és élete a saját belső konfliktusait tükrözi vissza. Tapasztalatom szerint nincs olyan spirituális képesség, amellyel felül lehetne emelkedni az ellentéteken. Csakis a látásmód gyökeres és a valósághoz igazodó megváltoztatása, illetve a helyes látásmód kialakítása hozhat megoldást erre a kérdésre.

Barát és ellenség, igaz és hamis vélemények, hazafiság és internacionalizmus, hívő és hitetlen, gazdag és szegény, fent és lent, kívül és belül, elkövető és áldozat, veszteség és nyereség, enyém-tiéd, igazság és igazságtalanság, múlt és jövő… végtelen sok ellentétpár létezik az elménkben. Sokan azzal magyarázzák ezt, hogy a polaritások világában – mint amilyen a miénk is – ez természetes.

Nos, amit a tudati viszonyulásainkat illeti, egyáltalán nem természetes! Az ellentétekben való gondolkodás sajnos az emberi természet legalantasabb részeit mozgósítja: önzővé, gonosszá és vakká teheti az embert.

Az ellentétek kiéleződését a különbségek nem intelligencia által történő kezelésével magyarázom. Aki úgy érzi, hogy az ő igazát, vagy érdekeit háttérbe szorítja egy másik ember igaza vagy érdeke, az ellentétekben gondolkodik.

Aki úgy látja, hogy az ő pártja, focicsapata, vallása, terméke… hasznosabb és értékesebb, mint a másiké, az könnyen keveredhet külső, majd belső konfliktusokba. Az ilyen konfliktusokból előbb-utóbb vesztesen kerül ki az ember.

Nem csak energiát és barátokat veszíthet, hanem a jósághoz vezető lehetőségeket is elszalaszthatja.

A jóság túl van az ellentétek, az „én” és a „te” kategórián, mivel egyensúlyt teremt.

A jóság az összhangban rejlik, s az összefogáson, az egységen, a bizalmon és a tiszteleten alapul.

A jót csak az láthatja meg, aki tiszta, avagy megtisztult, s ezáltal éber. Az ellentéteket csak az oldhatja fel magában, aki nyugodt. Az egységet csak az pillanthatja meg, aki már majdnem Önmaga.

A jó/jóság az az tudat- és lelkiállapot, amiben nincs viszály, nincs kétely, nincs ellenségeskedés, nincs ellenkezés.

Az emberben lévő jóhoz könnyű eljutni: a lényünkben minden állandó dolog jó. (Ez nem jelenti azt, hogy az átmeneti dolgokban ne nyilvánulhatna meg a jó.) A múlandó dolgokkal pedig óvatosan kell bánnunk: egy vélemény, egy információ, egy tanács, egy részigazság és bármi, ami az anyagi világban testet ölt vagy dologiasul, magában hordozza az ellentétességet, s könnyen tévútra csalhatja az embert. Hogyan?

Az egyik személy taszíthatja, a másik vonzhatja. Valaki igazat szólhat neki, valaki becsaphatja. Valakitől félhetünk, valakiben feltétel nélkül megbízhatunk.

A titok mindösszesen annyi, hogy mi magunkban hordozzuk annak az okát, ami ezeket a kettősségeket, minősítéseket kiváltja és létrehozza az életünkben.

Aki helyes önismerettel rendelkezik, az mentes a kettőségektől, mert mindenben képes meglátni ugyanazt a mindent átható és létrehozó szellemet. Az ilyen ember már nem képzeleg, nem képekben gondolkodik (énkép, ellenségkép), hanem ÉN-ben, mely ÉN a TEREMTŐ TUDAT INTEGRÁNS RÉSZE. Mint ilyen ismeri magát és letisztult látásmóddal, tiszta gondolatokkal és energiákkal olyan csodákat vesz észre az életben, melyeket mások nem, vagy alig-alig képesek látni.

Szerző: Száraz György - boldognapot.hu