Az élet olyan, mint egy csésze kávé…

Egy csoport szakmailag nagyra értékelt öregdiák meglátogatta régi egyetemi professzorát. A beszélgetés hamarosan a munka és az élet stresszéről szóló panaszkodásba csapott át. A professzor kávét kínált fel nekik. Kiment a konyhába és egy nagy kanna kávéval és különféle csészékkel tért vissza: porcelán, műanyag, üveg, kristály, némelyik egyszerű kinézetű, némelyik drága, némelyik különleges.

Azt mondta a vendégeknek, szolgálják ki magukat kávéval. Miután mindenki egy-egy csésze kávét tartott a kezében, a professzor ezt mondta: " Ha megfigyeltétek, a szép kinézetű, értékes csészéket vettétek fel és az egyszerűbb, olcsókat az asztalon hagytátok. Mivel az a normális számotokra, hogy csakis a legjobbat akarjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stressz forrása. Biztosíthatlak titeket afelől, hogy a csésze semmilyen minőséget nem ad a kávénak. A legtöbb esetben csak drágább és néhány esetben még el is rejti azt, amit iszunk.

Amit mindannyian akartatok, az a kávé volt és nem a csésze. Ti azonban tudatosan választottátok a legjobb csészéket. Utána pedig elkezdtetek mások csészéjére sandítani, hogy lássátok, kinél van a legjobb.
Gondoljátok meg a következőt:

Az élet a kávé, a munkahelyek, a pénz és a közösségben elfoglalt helyünk pedig a csésze. Csak eszközök arra, hogy tartsák és magukba foglalják az ÉLETET és hogy milyen csészénk van, az nem határozza meg és meg sem változtatja életünk minőségét.

Néha csak a csészére koncentrálva elfelejtjük élvezni a kávét. A kávét ízleld és ne a csészét! A legboldogabb embereknek nincs mindenből a legjobb. Ők csak a legjobbat hozzák ki mindenből.

Élj egyszerűen!
Beszélj kedvesen!
Törődj mélységesen!
Szeress nagylelkűen!

Szerző ismeretlen (és nagyra becsült!)