Élj! Végre élj!

Emlékszel azokra a napokra, amikor felhőtlenül boldog voltál és sikerélményt újabb sikerélmény követett? Amikor minden könnyű, folyékony és működő volt?

Aztán - amikor már szinte azt hitted, hogy a boldogság és szerencse melléd szegődött - egyszer csak minden szertefoszlott: fölbukkant egy probléma, amely nem akart megoldásra lelni, visszacsöppentél a letörtségbe és aggódásba.

Az élet nagyon érdekes. Minden mindennel összefügg, minden mindennel komplex kapcsolatok szövedékében él együtt, áramlik és átalakul. Amikor belélegzel, akkor 1.000.000.000.000.000.000.000 atom áramlik be a testedbe és épül be a sejtjeidbe, s amikor kilélegzel, akkor ugyancsak ennyi hagyja el a szervezetedet, hogy más élő szervezetekbe: fűbe, fába, embertársadba beépülve újrahasznosítsa önmagát. Az élet olyan, mint egy hatalmas hullámzó óceán, amelyben semmi sem állandó, minden mozgásban van: átalakul valamiből valamivé. S az óceán vizében ázva vagy fulladozva nem célszerű elmestratégiák forgatókönyveit írni, sem harcolni az elmerüléssel - hanem együtt úszni a hullámokkal.

A jelen-lét varázsa

A boldog jelenben töltött pillanatokat egy váratlan esemény szakítja meg: valami számodra kellemetlennek tűnő esemény történik. „Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Ennek nem kellene így lennie”- érzed keserűen. Az elme könnyen ítélkezik: hitrendszerei szemüvegén keresztül könnyen „jó”-nak vagy „rossznak” nevez el egy eseményt, folyamatot. Pedig közelről sem lehetünk biztosak abban, hogy az elme nem téved. Mert lehet, hogy az esemény, amit ma „rossznak” minősítettem, holnap mára jóra fordul, sőt észreveheted azt is, hogy pontosan a „negatív” esemény szükségeltetett ahhoz, hogy annak „jó” következménye legyen.

Tudomásul veszed az eseményeket, de nem ítélkezel fölöttük. Mert tudod: ezt a pillanatot az Univerzum egységes működése teremtette olyannak, mint amilyen. A számtalan folyamat, „hatás” alakította ki ezt a jelen pillanatot olyannak, amilyen. Minden változik: ami ma jónak tűnik, az holnapra rossz színezetet kap, s ami most rossznak tűnő, nemsokára jóra fordul. Eső után napsütés és napsütés után eső következik – ez a dolgok természetes rendje.

Nincs benned ellenállás a jelen pillanattal szembe: elfogadod olyannak, amilyen. Mivel nem állsz ellen a most-nak, ezért nem hirdetsz háborút az Univerzumnak. S mivel a jelen pillanatát maradéktalanul magadhoz öleled, nem állsz ellen neki, ezért az élet áramlatába kerülsz.

Ha úgy érzed, hogy az életed „nem folyik rendesen a medrében”, letört vagy esetleg dühös, tedd fel magadnak a kérdést:
- Elfogadom-e a jelen pillanatát olyannak, amilyen? Ellenállok-e a most-nak?

S amint ezt megvizsgálod, egyszerre csak tudatossá válsz. Elcsíped magad azon, hogy tudattalan elmemintákba ragadtál bele – s amint megfigyeled a tudattalanságot, tudatossá válsz. Megszűnik benned az ellenállás az élettel szemben – megint jelen vagy, benne az élet áramlatában.
Keress magadnak egy olyan helyet, ahol kifejezetten jól érzed magad – például a saját, otthonossá varázsolt szobádat és próbáld ki ezt a gyakorlatot:

Nézz csak magadra – itteni és mostani életedre. Vedd észre, hogy van a fejed fölött födél, biztonságban vagy, van élelmed és van mit igyál, többnyire egészséges vagy. S most éppen egy csúcstechnikás kütyün kapcsolódsz embertársaidhoz. Esetleg vannak szép bútoraid, kellemes és szép házad, mindenféle kényelmet, igényt és szórakozást kielégítő elektronikus kütyüjeid a szép szobádban vagy házadban. A középkori királyok sem éltek olyan nagyszerűen, mint Te. Légy hát hálás, hogy élsz! Vedd észre, hogy alapvetően minden rendben van.

S ha legelteted a szemed a kedvenc szobádban, akkor otthon érzed magad, a te privát kuckódban, váradban vagy. Ez a te világod – itt békében, biztonságban, intimitásban vagy. Akkor miért ne fogadhatnád be a jelen pillanat teljességét?
Engedd meg magadnak az ellazulást, a békés szemlélődést. Érezd, hogy milyen jó otthon lenni. Fogadd be ezt a jóleső pillanatot és derűsen ölelj magadhoz mindent, amit a szoba tartalmaz: minden bútordarabot, dekorációt, formát.

Sóhajts egy nagyot és mond ki:
- Szeretek most itt lenni. Szeretem ezt a pillanatot!

Figyelj befelé és csípd el a hála és a nyitottság csodálatos érzését. Merülj bele bátran ezekbe a nagyszerű érzelmekbe és élvezd, csak élvezd! Ne sajnáld rá az időt.
Ki az, aki a fejedből kitekint a szemeiden keresztül? Ki vagy mi az, ami most éppen megtapasztalja a hálát, nyitottságot, pillanat szeretetét?

Irányítsd figyelmedet befelé, a megtapasztalóra: az éber tudatosságra!

Érzed? Megtapasztaltad a gondolat-mentes tiszta tudatosságot? Ugye, milyen csodálatos?
Csak ülsz, kitekintesz a fejedből a szemeiden át és békésen, nyugodtan, boldogan és örömmel szemlélődsz! Ez egyszerűen csúcsérzés!

Nos, ez a csodálatos, tudatos „valami/valaki” Te vagy…

Szerző: Kery Ervin

Forrás: http://ervinkery.blogspot.hu/2015/02/elj-vegre-elj.html