A test és a lélek egysége

Sok vallás irányítja a figyelmet befelé, a lelkünk mélységeinek megismerését helyezve minden elé. Imádkozva, meditálva az anyagi világtól eltávolodva juthatunk egyre feljebb azon a képzeletbeli létrán, ami egy felsőbb tudáshoz, egy megtisztultabb magasabb tudatállapothoz, vagy egy istennek jobban tetsző lélekhez vezet.

Természetesen minden kezdet belülről fakad, első lépésben a belsőnkben kell kicsíráztatni a vágyat arra, hogy többek legyünk, közelebbi kapcsolatba kerüljünk a világgal, mint csak a fizikai szükségleteink kielégítése.

Mindegy miben hiszünk, egy biztosan közös pont, méghozzá az, hogy nem véletlenül élünk most fizikai testben. Valamiért itt vagyunk ilyen formában. Ebben biztosak lehetünk, még ha abban nem is, hogy mi fog majd következni ez után.

Amíg itt a földön élünk, nem egy másik dimenzióban, vagy Isten jobbján, esetleg újjá születve perui pillangóként addig a létezést fizikailag kell megtapasztalnunk. Meg kell tapasztalni, milyen éhesnek lenni, félni, fázni, milyen valamit megkívánni, milyen elviselni a fájdalmat.

Ezeket az ingereket hiába a testünk által az idegrendszerünkön keresztül érzékeljük, mégis a lelkünkben hagynak nyomot. Minden, ami történik velünk, az belénk ivódik, és a részünkké válik. A keleti világ szerzetesei nem véletlenül gyakorolják olyan fáradhatatlanul a különböző harcművészeti ágakat. Ők tudják, hogy a test és a lélek harmóniájához, teljességéhez hozzá tartozik az is, hogy fizikailag megismerjük magunkat.

Ha nem ismered a fizikális határaidat, nem ismerheted a szellem erejét sem. Hiszen ahol a test már nem boldogul, ott majd a lélek visz tovább.

 

Amíg élünk az a dolgunk, hogy tapasztaljunk, hogy minél több módon, magunkba szívjuk a létezés minden elemét. Ha a végén nincs tovább, akkor ez a legkevesebb, amit megtehetünk magunkért, ha viszont vár a túloldalon a folytatás, akkor azt fogjuk magunkkal vinni, amit életünk során a tarisznyákba pakoltunk, azt fogjuk tudni, birtokolni amit átéltünk.

 

Pechál Péter

Forrás: