
"Egyszer egy hegymászó meg akart saját erejéből mászni egy hegycsúcsot...
Mászott-mászott felfelé, egyszer csak sötét lett. De nem adta fel csak ment felfelé, bár nem látott semmit. Már majdnem a csúcsnál volt, mikor megcsúszott a lába, és elkezdett zuhanni lefelé. Lepergett előtte az egész élete. Egyszer csak a kötél, amit a derekára kötött, megakadt valamiben és nem esett tovább az illető. Ekkor elkezdett istenhez fohászkodni:
- Jaj, Istenem, csak most az egyszer segíts meg!
Ekkor egy hangot hallott:
- Hiszel te bennem?
- Jaj, hát persze, hogy hiszek!
- Jó, akkor vágd el a kötelet!"
Te elvágtad volna, ott a vaksötétben a semmi kellős közepén az egyetlen dolgot, ami fizikálisan tartott? Elég erős lett volna a hited, hogy megbízz a Teremtőben és azt tedd, amit kér tőled…?
"Másnap reggel a hegyimentők egy hegymászó halálra fagyott testét találták meg egy kötélen lógva másfél méterrel a talaj felett..."
Sokszor vágyunk valamire, van egy kérésünk a Teremtőhöz...de ahhoz, hogy valamilyen kívánságunk teljesüljön meg kell bíznunk az isteni útmutatásban...és a szerint kell cselekedni. Az isteni ajándékok mindig próbára téve minket érkeznek meg életünkben.
A próba: képes vagy-e megbízni szíved útmutatásában teljes hittel és bizalommal?
A kulcs Te magad vagy. Te hallod meg az iránymutatást és Te vagy az, aki cselekszel.
Ezért mondják: az út a fontos…és nem a cél!
Az úton járva megtanulsz kapcsolódni az Univerzum/Teremtő/Isten végtelen energiájához. És bízva benne teljes biztonsággal haladhatsz életutadon.
Sándor Judit - Jóportál
Címkép: Huffingtonpost
Mai névnap