A pillangó és az elefánt - Tanmese

Korábban az erkölcsi normák, a csoport kohézió szabályokat állított a viselkedésben, a párkapcsolatokban. 

Ma a kiharcolt szabadságot "élvezhetjük" annak jó és rossz hozadékaival együtt. Míg elménk a szabadságot vágyja érzelmileg álmodozunk, gyakran irreálisat... És egyre több a magányos...

 

 

A kis elefánt, alig állt lábra, ormányára repült egy pillangó. Kergetni kezdte. A pillangó színes szárnyait csapkodta, leszállt, majd ismét felrepült, kellette magát a kis elefántnak, mint, ha azt mondta volna:

- Ugye milyen szép és kecses vagyok? Érj utól, ha tudsz! Tetszem ugye? Érints meg…

 

És a kiselefánt, mióta csak élt, kergette a pillangót! Nem figyelt soha arra hova lépett, nem ismerkedett, nem beszélt az elefántokkal, csak a gyönyörű, törékeny pillangó érdekelte, aki csak játszott, majd csendben messze repült, néha-néha, a távolban újra előkerül.

Ahogy teltek az évek egyre inkább várta a nyarat és az ő pillangóját. Várta, és amikor megérkezett észre sem vette, hogy ez már egy egészen más pillangó. De az is csak játszott vele, és ő kergette, míg egyszer észre nem vette, hogy az évek elmentek mellette…

Már tudta, úgysem lesz övé, mégis szaladt utána, csak látni akarta, csak elmondani, mennyire csodálja! De az évek során már lassabban haladt, míg lepke után rohangált, mellőle minden lehetőség elsuhant. 

A körülötte élő elefántok csak néztek rá, ő pedig már megszokásból futott, futott az álmai pillangója után...

Tóth Ildikó

Forrás: http://www.egypercesek.hu/cikkek/apillango_041415/