Naphimnusz - Az igazi szent a nép között járkál...

"Az igazi szent a nép között járkál, azzal eszik és alszik és a piacon ad és vesz és megnősül és a társalgásban részt vesz - és Istent soha, egyetlen pillanatra sem felejti el." - mondja Rúmi a XIII. század egyik legnevesebb misztikusa. - írja a naphimnusz.blogspot.hu.

Vele nagyjából egy időben Olaszországban Francesco a húszas évei elején maga mögött hagyja a világot és az erdőbe vonul. Leprásokat segít és odaadja mindenét a szegényeknek. Vajon mi járhat egy ilyen ember fejében? Mi késztetheti egy ilyen szélsőséges döntés meghozatalára? Ma már, ha a "szent" szót halljuk, kissé megborzongunk. Egyre kevesebb hitelességet és őszinteséget vélünk látni a világban. Mikor tiszta jellemekről hallunk, azt keresgéljük, hol lehet a hiba? Hol a hazugság? Hol a takargatnivaló? Mert ahol hazugság van, ott szentségnek nincs helye - mondjuk. Valami belső hang mégis arra késztet minket, hogy bízzunk abban, hogy vannak őszinte emberek, létezik tiszta szándék és önzetlen segítőkészség, és mikor ez a bizalom beteljesedik valaki által, öröm járja át a szívünket.

Minden gyanakvás és ítélet bezár egy-egy ajtót előttünk, és minden bezárult ajtó szűkösebbé teszi a világot. De ha képesek vagyunk felnyitni az ajtókat, azzal fogunk szembesülni, hogy a rossz tulajdonságok, melyekkel a többi embert felruháztuk, megszűntek. Nem azért szűnnek meg, mert megváltozott a világ, hanem mert mi magunk változtunk meg. Vajon észre tudjuk-e venni a jó dolgokat, és tudunk-e örülni nekik? Tudunk-e örülni olyanoknak is, akik más eszmeiséget képviselnek, mint mi? Meg tudunk-e érteni a miénktől eltérő nézeteket? El tudjuk-e fogadni, ha valaki más dolgokban hisz? Aki felnyitja mindezen ajtókat, rácsodálkozhat, hogy az élet egy örömteli játék, és minél inkább táncolunk, annál többen perdülnek táncra körülöttünk is.

Szent Ferenc ezt az áldást és örömet örökítette meg a Naphimnusz című költeményében, a maga korában és tapasztalatai szerint, és ezt közvetítette életével is. Az öröm, ami széppé teszi azt is, amitől félünk. Az öröm, ami átjárja az élet minden egyes mozzanatát. Ha kívülről várjuk, csak addig marad, míg a másik élteti bennünk. Ha viszont felnyitjuk az ajtókat, rátalálunk a forrásra, és örömünk már többé nem attól függ, hogy milyen a világ... sőt... a világnak lesz szüksége arra, hogy megosszuk vele is ezt az örömet... /Gergó Dávid/

Olgyay Gábor Videója

Assisi Szent Ferenc:

NAPHIMNUSZ

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek; Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.

Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak
megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, aki magukat megadták a te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.