Elfeledett csodás szavaink

Amit az ember nem használ nap, mint nap, azt lassan-lassan idővel elfelejti. Vannak olyan szavak, amelyek már kezdenek kiesni, lemaradni a mindennapi szóhasználatunkból, és velük együtt lemaradnak életünkből azok az érzések, emlékek, élmények is, amiket hozzájuk fűznek. De nem halnak meg, nem szűnnek meg létezni. Ott maradnak a kimondatlan szavaink világában és csendbe óvják lelkünket.

Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú, bárcsak érezné a nyári hajnalokban frissen kaszált fű illatát, s szaladgálna mezítláb a puha harmatban felém. Délután meg a csűrben, belevetné magát a száraz széna közé. Vajon fogja-e tudni, hogy mi is a pajta, s milyen érzés, amikor a kicsi kezére ragad a készülő kenyér tésztája dagasztás közben? S hogyan is mondjam el neki, hogy mi is az anyári konyha, s milyen mennyei is az az illat, amikor frissen kiveszik a kemencéből a káposztalapiban sült kenyeret s jól leverik a héját? S vajon lesz-e alkalma végig sétálni egy gyönyörű tornácon, de úgy, hogy léptei alatt kicsit összezizzenjen a padlózat?

Na meg a pitvar, s a spájz, s a hokedli, s az a régi kredenc, amiben féltett edényeit tartja az ember s őrzi kenyerét, s a családi képek díszelegnek rajta. S hogyan magyarázzam el neki, hogy milyen is vasárnapi mise előtt várakozni a cinteremben, ésvecsernye után, miután az esti harangszó békésen felcsendül, kiülni a kapuba s várni acsordát, s megetetni a pipéket, a lavórban meg kútvízzel arcot mosni?

Nem féltem a fiamat, csak ezeket a szavakat. S azt a sok többi szót, ami még neked is talán eszedbe jutott soraimat olvasva, s azokat a szép élményeket, emlékeket, amik felelevenedtek talán benned is.

Olyan személyes és közös kincsek ezek, amelyeket kár lenne elfelejtve tartogatni a világukban, megérdemlik, hogy felelevenedjenek, hogy éltessük őket, akár csak a napi nap erejéig is.

Birtalan Katalin

Pár feledésbe merült szép magyar szót gyűjtöttünk össze nektek:

Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkét méllyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az "akolba" tizet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. Avesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette.

Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik.

Árvagané: a legelőn a jószág álltal elhullajtott száraz gané, amivel télen tüzifa híján tüzeltek.

Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így , amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilynek voltak a régi magyar csizmák.

Bazsalgat: kémlelget, leskelődik.

Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek.

Belekandít: bekémlel, beletekint.

Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így amikor elkapott valakit vagy valamit.

Bercel: erdős hely.

Bevastagodik: jóllakik a jószág.

Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat.

Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartóedény.

Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz.

Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy "derékban vállas legyen" a viselője.

Buszma: szótlan, kevésbeszédű.

Cakompak: juhászok felszerelése, tárgyai.

Cenzár: alkusz.

Céh: betyáremberek szövetségének tréfás elnevezése.

Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek.

Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz "cseszi, csaszmatolja".

Csásszem: bal szem.

Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel.

Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő.

Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény.

Csollák: kancsal.

Csomoros: bütykös jegenyefa.

Csülökre áll: támadásra készen.

Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő.

Degeszködik: a pipában a füst..ha rágyújtanak a pipa füst a kupakot nyomja fölfelé.

Dögrovás: az a rovás pálca, amire az elhullott állatokat vésték.

Dudaszájú ing: kissé bőujjú ing, az ujja nem gombolódik.

Dudva: takarmányhulladék.

Dücski: fejőjuhász tréfásan, ugyanis fejés közben dücsköli a birka tőgyét.

Egykerék suba: 10-16 db ürüből készült suba, amit ha leterítenek a földre egész kőrt formál.

Egykutyás: kisvagyonú.

Elárnyékol: elcseni a birkát, ha az a barmok árnyékába húzódik.

Elfüstöl: elmenekül.

Elhullároz: kissebb csoportokban lassan legelni indul a nyáj.

Eloltja a gyertyáját: megöli, agyonveri.

Elrivogat: elijesztget.

Elsusol: huncutul eldug valamit.

Esztrenga: léckerítéssel körülvett terület a tanya közelében, fejés idején ide rekesztették el a fejős birkát.

Farkassötétje: az estjanal utáni első félóra, amikor borús időben a legsötétebb van.

Felbokráncsol: a bográcsba darabolja a húst.

Felmelegszik: bort iszik.

Felolvassa: megszámlálja.

Feldúsul a nap: felkel a nap.

Felsuvad a nap: a napfelkelte utáni idő amikor már majnem fahegybe ér.

Félcsipejű paraszt: kisvagyonú.

Félfölöstökömön az idő: mikor már kezdődik, de még nem érkezim el a früstök ideje.

Félre áll: betyár lesz.

Fényesebbszemű: szemfüles.

Férjhez ad: túlad a lopott lovon.

Fordított táska: bográcsban zsírosan főzött köleskása, ami ha megfőtt a bográcsban megfordíthatják.

Fölkezel: elszegődik.

Fúróval ültetett bajuszú: ritkabajuszú.

Gaga: akadozva beszélő.

Gamós: juhászbot másik neve.

Gatyásfinánc: útonálló, betyárkodó ember.

Gazat vet a történetekre: hallgat róla.

Göböly: felhízlalndó szarvasmarha.

Hajlottidejű: öreg.

Hancsikol: mezsgyét készít.

Hasít: dalol.

Hátamögé teríti a szűrt: bujdosóvá vagy betyárrá válík.

Horgos: kampós juhászbot, somfából.

Hosszúkezű: lopós.

Huja: ebédre hívogató eszköz. Kézszár hosszú rúd végére kötött szalmacsóva, a főző egy dombra szúrta le, hogy messziről láthassák kész az ebéd.

Járás: legelőterület.

Kabak: bor vagy só tartásra alkalmas erre a célra termesztett tök.

Kacafántos idő: esőre hajló idő.

Kakukferkó: szótlan.

Kappanbőr: suba tréfásan.

Karcagi lejtőst jár: akit vallatáskor ütlegelnek.

Katonafolt vagy pócalék: a nadrág mindkét szárán térdnél, oldalt kívülről elhelyezett betét, amitől a láb egyenesnek látszott.

Kehfurt-leves: köménymagos leves.

Keresztnyűgbe kerül: aki másik emberrel haragba kerül.

Keszőce: régi étel, szilvalekvárba kevert, darabolt zöldpaprika.

Kiböggyent: elszólja magát, elárul valamit ha nem is akarja.

Kihúzós: fösvény.

Kikapja a nyargalót: elverik.

Kikurvanyázott: kihímzett.

Kismandli: mellény.

Kiszínel: kiválogatja a jószág javát.

Komendál: ajánl.

Komiszjószág: pásztorok által titkon őrzött jószág.

Kopolya: kisebb hirtelen mély víz.

Köblös: melles.

Ködmenes nyár: hűvös nyár.

Krampog: károg.

Labahajas: akinek a haja vállig ér.

Lajbi: mellény.

Lóra ül: betyárrá lesz.

Magagyüttjános: idegenből szakadt, egyedülálló.

Mazurrá lesz: elszegényedik.

Megabrakol: elver.

Meghasogat: tövéről hegyre megtárgyal valamit.

Megkapkodtat: kutyával megmarat valakit.

Menyecskeszemű csillag: fényes csillag.

Mustrafalka: kiselejtezett juhok.

Nagydóka: vastag télikabát.

Nyargaló: az üldözőnek járó hajtópénz.

Nyenyere: tekerőmuzsika.

Nyomorútt: a kenyér, ha rosszul munkálják ki a lisztet.

Ördögbocskor: eleje-hátulja egyforma bocskor, ha ilyet húzott a lábára valaki nem lehetett tudni jön-e vagy megy-e.

Öregeste: a besötétedés utáni idő.

Patalléroz: lovagol

Pipiske: búbos pacsirta

Poszogó: a juhász tréfás neve

Pörnyevágó: a kisbojtár tréfás neve.

Pötyke: díszes, cifra.

Prófuc: börtönálló tiszt.

Pupák: szótlan.

Remonda: honvédség által vásárolt ló.

Rivogat: elijeszt.

Rovás: jószágszámot és a béllyegjegyet mutató pálca.

Seprőtollbajuszú: nagy bajuszú.

Sihenc: fiatal legény.

Sósgurgulya: a Só elhelyezésére szolgáló fából faragott kerek fadoboz.

Sullogó: a puszták detektívje, a pásztorok a tolvajok és a vármegye embereinek is kémkedett.

Suprikált vagy szávonyás: az ingujj vagy gatyaszár aljából kilógó fonalból több szálat kihúznak és abból lyukacsokat hímeznek.

Sügely: bozótos.

Szájbér: legeltetési díj.

Szájra-markos: igen beszédes.

Szelek jelzői: anvárról fúj=keletről fúj, ártalams szél, barátságtalan szél, bogdány=neki-neki lóduló, dudáló szél, dudóló szél, fütyülő szél, garabonciás szél, kínlódo szél, kölletlen szél, lehölő szél, nyavajgó szél, pipafüstöt félresodró szél, szélzsák, vágtató szél, zamandas vagy zivataros szél.

Szemmeltartásban van: a leány vagy legény akik megtetszenek egymásnak.

Szóbeli ember: akit hírba hoznak.

Szörködzik: valahova odatelepszik.

Tahó: pápista.

Tanyahasú: kövér

Terő: teher.

Tokos: osztrák katona.

Totya: széles fenekű cserépedény.

Tőkés-atyafiasság: rokonságegyüttese gyerekekkel együtt.

Vadlúdhátú: kissé hajlított hátú.

Vesés: erős széles férfi vagy nő.

Végigüres: igen vékony férfi vagy nő.