A meditáció szintjei

A meditáció szintjei és kéztartása

A meditáció 4 szintből áll a 4 világgal analóg módon. Az 5. szint Ain Szoph (Én Szóf) a Vég nélküli Istennel ekvivalens.

1. A cselekvés szintjén az első lépés a külső hitbodedut (önelszigetelés), az érzéki világtól való elfordulás, elkülönülés. A lélek csendjének igazi ászanája a magány. Egyes-egyedül a magányban ismerhető meg az egyetlen és az Egy ereje. A magány magába gyűjt valamennyi erőt, az egyént felmorzsolja, és maga elé szórja szét. A magány a személytelen számára fenntartott hely. A személytelen mindig egyszemélyes. A magány az erővel feltöltött szent tér. Ez teremti meg a középpontot, amelyből minden kiindul. Ahol megnyilatkozik, kezdetét veszi a világ és feltárul a lét.
A test tudatossá tétele az ujjtartások és ászanák felvételével fejeződik be.
A meditáció klasszikus kézpóza a keleti kultúrában a Belső átélés kézgesztusa, a dhayni-mudra (mindkét kéz behajlítva, bal kéz a jobbon, hüvelykujjak hegye összeér). A keresztényeknél Szent Bernadettre jellemző.
A kéztartás lelki-mentális jelentéstartamai: szellemi egészség, belső átélés, mennyei szerénység, teljes vallásos megnyugvás, kiegyensúlyozott döntés, jelen életbeli jótétemények, spirituális energia, magasabb valóságra megnyílás, szellemi teremtőerő, mások szándékain átlátás.

2. Az irányított tudatosság a légzésre való koncentrációval veszi kezdetét. A légzésfigyelés megtisztítja tudatunkat a külső gondolatoktól, érzékbenyomásoktól, előidézi az imára való teljes összpontosítást, s kiindulópontja az ima mélyebb átélésének.
A folyamat kontemplációval (szemlélődéssel) folytatódik. Koncentráljunk a zsoltárrészletre, próbáljuk beleéléssel megközelíteni a lényegét – kerülve az asszociációk ilyenkor felmerülő végtelen lehetőségeit – és azonosuljunk önvaló lényegével, érzéstartamaival. Behunyt szemmel vizualizáljuk az ima betűit – a teremtőerők csatornáit – s a bevésés folyamata után minden egyes betűt kíséreljünk meg elkülöníteni (körbevágás) a tudatunkban felmerülő képektől.
Mozgassuk a betűket, színezzük, s közben érezzük, ahogy megváltozik, átalakul, újjászületik bennünk az ima.
A lélek tudatossá tétele a lélek kiöntésével (niggun) zárul, amely során a mediátor szöveg nélküli dallamokkal, színénekléssel formálja a világerőket (betűket), kialakítva ezzel az ima új geometriai struktúráját.

3. A mentális immerzióban végzett ima olyan értelmi telítettséget idéz elő, amely a tudatba tolja – egyszerre egy időben – az imát megteremtő hit-manifesztációs mező akarat-töltetének makro- és mikrokozmikus analógiáit. Ez a folyamat a meditáló személy lelkének olyan ébredéséhez vezet, amelyben gondolatait már nem korlátozzák az ego (az énség) határai, s végre megtapasztalhatja a belső szabadság élményét az önmagáról való elfeledkezés révén. A szellemi tudatosság legmagasabb fokán lehetőség nyílik elkülöníteni egymástól a jelenségek belső lényegét, okát a külső megjelenés megtévesztő álarcától.

4. Az ima gondolatnélküli szemlélése, a sorok, betűk kötőanyagának - a csendnek, békének, semminek – a megtapasztalása az elragadtatás mind a négy állapotát – hirtelen, megerőltetés nélkül hozza létre. Aki eljut az isteni tudatosság fokára a mindent egységbe olvasztó tudat részeként azonnal isteni inspirációban, első kézből származó intuitív tudásban részesül.

5. A meditáció 5. szintjét jerudat hasefa-nak nevezik. A magasrendű érzésekkel áthatott, okkult képességekkel rendelkező, állandó összeszedettségben (testi-lelki-szellemi tudatosságban) élő istenember, megérkezett Ádám (Adam Kadmon) a spiritualitás magvait a mindennapok talajába ülteti, s a leghétköznapibb tetteivel is öntözi azt.

Késmárki László:Angyali imák és kéztartások Ankh Kiadó 2015.