A rituális és a manifesztáló ima

A rituális ima

Hatása: asztrál világ (formálás világa)
Megfogalmazás igeideje: Feltételes mód jelen és múlt idő
Jellemzői: Kötött vagy kötetlen szövegű formái a negatív erők visszaszorítását szolgáló védelmező imák, vagy az imádkozó mágikus hatalmát erősítő - különleges alkalmakhoz, megszentelt pillanatokhoz rendelt- rituálék fohászai.

A közbenjáró imádsággal Jézus, Mária, az angyalok és egyes szentek segítségét kéri az imádkozó.
A keresztények közbenjáró imádsága mindenkiért szól:,,minden emberért, mindazokért, akik a hatalmat gyakorolják (1Tim 2,1-2), még azokért is, akik nekik rosszat tesznek, az üldözőkért, és azok üdvösségéért, akik elutasítják az evangéliumot”.
A hálaadó imádságban élete áldásos ajándékaiért – a naponkénti újrakezdésekért, a tanító sorsfeladatokért, a kiapadhatatlan lelki-szellemi gazdagságért, a végtelenbe táruló spirituális fejlődési lehetőségekért – hálás a hí- vő!

Az imaforma jellemző a katolikus egyház liturgiájában is (legszentebb hálaadás a szentmise). A legtöbb ima Krisztushoz szól, aki megszabadítja a világot a bűntől és a haláltól. ,,Adjatok hálát mindenért, hiszen Isten ezt kívánja tőletek, akik az Ő Jézus Krisztusához tartoztok (1Tesz 5,18). ,,Legyetek kitartók és éberek az imádságban és a hálaadásban (Kol 4,2).

A dicsőítés, az imádás az ember legőszintébb és legtisztább lelki megnyilvánulása, amivel Teremtője színe előtt teremtménynek ismeri el önmagát, magasztalva a Mindenható nagyságát. Az eucharisztia a keleti és a nyugati keresztény hagyományok szerint a ,,dicséret áldozata”.
Testtartásai: embrió-póz; leborulás; kereszt alakban földön fekvő; kifeszített karokkal (kereszt formában) álló.

A manifesztáló ima

A világ teremtő erőihez intézett fohászok – melyek érdekeinket szolgáló dolgokat, kedvező kimenetelű történéseket siettetnek – érzelmi hajtóereje lehet anyagi vágy (munka, siker, szerelem, gyermek utáni vágy), finomanyagi kívánság (boldogság, betegségből kigyógyulás), spirituális mozgatója lehet immateriális szándék (lelki-szellemi fejlődés), karmikus cél (inkarnációs feladat beteljesítése).

A megfelelő testtartással, kéztartással, gesztusokkal, kiejtéssel, ritmizálással, hangsúlyozással – napi rendszerességgel – mondott imák hatására az imádkozó rákapcsolódik a hit manifesztációs mezőjére, amely mindenütt (minden teremtett ciklusban) jelenlevő, felfelé terjeszkedő, időtlenségbe táguló fényoszlopként, a mérhetetlen akarat beteljesülést hozó világaként, a mindenható erő soha ki nem apadó áramlásának tiszta és megváltó fénycsóvájaként valamennyi isteni szikrát teremtő-lendületben tart.

Hatása: mentál világ (teremtés világa)
Megfogalmazás igeideje: Felszólító mód jelen idő
Testtartásai: állás ég felé néző tekintettel; állás mellkas előtt tartott, összekulcsolt kézzel.

Késmárki László:Angyali imák és kéztartások Ankh kiadó 2015.