
A fájdalomtest csak egy elnevezés ami az életünk során bennünk felgyülemlett fájdalmak, elsősorban érzelmi fájdalmak összességét jelenti. A fájdalomtest terhet jelent, melyet folyamatosan cipelünk, hacsak úgy döntünk, hogy le nem tesszük ezt a nehéz poggyászt. Ebben a cikkben a fájdalomtest feloldásáról lesz szó, megpróbáljuk elmagyarázni azt, hogy miként lehetséges megszabadulni ettől a tehertől.
A fájdalomtest az emberi psziché része mely aktív kölcsönhatásban áll velünk. Emiatt gyakorlatilag olyan, mintha egy teljesen létjogosult élőlényről beszélnénk, melynek látszólag saját akarata van. Ne értse félre az olvasó, valójában nem egy külön létező entitásról van szó. Ez a látszólagos jelenség csupán az énünk és az életben megélt fájdalmak és félelmek összetett pszichológiai kölcsönhatása miatt lép fel, s emiatt úgy is szemlélhetjük a dolgot, mintha egy másik entitás kényszerítene bizonyos viselkedések tanúsítására Ez az analógia roppant módon megkönnyíti annak megértését amit átadni szeretnénk.
A fájdalomtestek veszélyességükre nézve széles spektrumot fognak át. Többségük egészen ártalmatlan tud lenni, leginkább úgy viselkednek mint a gyermekek akik képtelenek abbahagyni a nyafogást. Vannak olyanok melyek egészen erőszakosak, főként érzelmileg. Célpontjuk pedig lehetnek a közvetlen hozzátartozók, vagy a körülötted élő emberek is de, általában a házigazdájuk, azaz te magad állsz a célkeresztjében.
Utóbbi esetben az élettel kapcsolatos gondolataid többsége mélységesen negatívvá válik. Emiatt kialakulnak az önromboló mintázatok, vagy egyéb gátló negatív szokásmintázatok, melyek végeredményben betegséghez vagy balesetekhez is vezethetnek. Szélsőséges esetekben kialakulhat a depresszió, amin ha nem változtat az egyén akár öngyilkosságot is elkövethet.
Mások fájdalomtesteit -ha jó emberfigyelő vagy- könnyen felismerheted arról, hogy bizonyos helyzetekben furcsán reagál; például ha nem a megszokott, logikusan átgondolt, hideg fejjel érvel, hanem pánikszerű reakciót vagy agresszivitást, vagy szorongást mutat. Mi azonban itt nem másokkal, hanem veled foglalkozunk, és emiatt hangsúlyozom, hogy míg másokról igen sokat meg lehet tudni a fájdalomtestük jeleire fürkészve, addig önmagadról még többet tudhatsz meg, ha saját magadban figyeled meg ezeket a jeleket, ez utóbbi pedig nagyságrendekkel fontosabb!
Figyeld meg magadban a boldogtalanság legapróbb jelét is! Nyilvánuljon az meg bármilyen módon, szorongásként, ingerültségként, sérteni vágyásként, depresszióként, gyakorlatilag bármilyen negatív érzelemként vagy negatív töltetű cselekvés késztetéseként.
Mint minden létező lény, a fájdalomtest is életben akar maradni. Ezt egy nagyon furfangos trükkel éri el; megpróbál rávenni téged, hogy azonosulj vele. Ezt roppant sikeresen teszi, hiszen a legtöbben nem vesszük észre a jelenlétét. Ő lesz Te és rajtad keresztül élheti világát. Ekkor aztán folyamatosan táplálékot keres, és meg is fogja találni. Minden olyan élmény táplálja melynek töltete a saját energiafajtájával rezonál; a düh, harag, gyász, csalódottság, gyűlölet, érzelmi dráma, és még a betegség is.
Az érzelmi fájdalomtest, tehát igyekszik olyan helyzeteket létrehozni, melyek táplálják őt, és ami végső soron rossz neked. Ha egyszer a fájdalomtest átvette feletted az uralmat, akkor onnantól kezdve tudattalanul keresed az olyan helyzeteket, melyekben vagy fájdalmat tudsz okozni másnak, vagy fájdalmat tudsz elszenvedni. Természetesen ennek nem vagy tudatában és kétségbeesve bizonygatod, hogy te nem akarsz sem elkövető sem áldozat lenni. De nézd csak meg közelebbről a gondolkodásod, és ha látni is akarod az igazságot akkor felfedezheted az olyan gondolatmintázatokat melyek éppen ezek fenntartására irányulnak. A gondolatmintázatok pedig viselkedésmintázatokká alakulnak. Ha tudatában lennél ezeknek a dolgoknak, akkor ezek a negatív viselkedésmintázatok szertefoszlanának, hiszen esztelenség fájdalmat kívánni, márpedig akarattal, tudatosan senki sem esztelen.
A fájdalomtest nem akarja hogy megfigyeld. Az egyetlen módja az életben maradásának az, hogy ha tudattalanul azonosulsz vele. De mihelyt úgy döntesz, hogy megfigyeled abban a pillanatban már nem az éned része, hanem annak megfigyelője vagy. Emiatt megfosztod létezésének elsődleges feltételétől, hiszen nem használhat ki úgy téve mintha azonos volna veled. A fájdalomtest valójában retteg a tudatosságod fényétől. Sajnos az emberek többsége egy egy konkrét fájdalommal sem mer szembenézni, nemhogy egy egész raktárnyi fájdalommal. Ha azonban nem nézünk szembe félelmeinkkel akkor arra kényszerítenek minket, hogy újra és újra átéljük azokat. Minden fájdalom megszűnik a tudatosságban, s mint ilyen a fájdalomtest sem maradhat életben.
A fájdalomtestedtől és így egy jó adag tehertől való megszabadulásod módja tehát nem más mint, hogy megfigyeled önmagadat. Naívak lennénk, ha azt hinnénk, hogy a fájdalomtesttől csak így megszabadulhatunk. Meg kell említenünk, hogy amikor elkezdesz elkülönülni tőle, akkor pontosan úgy viselkedik mint bármilyen más lény; elkezd foggal körömmel harcolni saját életben maradása érdekében. Megpróbál trükkel rávenni arra, hogy azonosulj vele. Akár egy autó aminek motorját menet közben leállítod, úgy a fájdalomtestet is viszi tovább a lendülete. Már nincs ami táplálja, akár az autót, de attól még megy tovább egy darabig. Hogy meddig az az egyéni helyzettől függ, de nagyon fontos, hogy ne dőlj be a trükkjeinek, mert ha megteszed, akkor az olyan mintha újra gázt adnál. Idővel leáll.
Maradj a jelenben, és légy tudatos. Legyél belső világod örökké éber őre. Eléggé jelen kell lenned ahhoz, hogy a fájdalomtested megfigyelhesd. Így már nem képes uralni gondolkodásodat.
Forrás: http://szabadonebredok.info/megszabadulni-a-fajdalmaktol-legyel-belso-vilagod-orokke-eber-ore/
Mai névnap