Mese a csillaglélekről aki a Föld nevű bolygóra látogatott

Egy földi napon, amikor a hajnal hasadt Eiza kinyitotta szemecskéit és látta, hogy egy szikrázó gömböcske táncol az ablakpárkányon. Letette apró lábát a puha szőnyegére és odasettenkedett az ablakhoz. Közelebb hajolt az üveghez, hogy az orra hegye hozzákoppant. Felhúzta az ablakot és a gömböcske betáncolt a szobájába kis köröket írva. Eiza mosolygott, leült az ágyába és várt, hogy a szikra valahol helyet találjon. A csillaglélek a tenyerében csendesedett le.

 

Mondd Te mit keresel itt? Eltévedtél?- Kérdezte a kislány

Nem tévedtem el, tudatosan jöttem látogatóba. Megéreztem a szomorúságod és szerettem volna neked egy történetet mesélni, hogy tudd minden rendben van. –suttogta a csillaglélek.

Eiza napjai szomorúságban teltek, mert édesapja beteg lett. Minden nap imádkozott és minden nap kérte apukája lelkét, hogy maradjon vele és ne hagyja el őt. Morvol, az apukája egy nagyon okos és nagyon szigorú ember volt. Ám  minden szigorúsága és tekintélye mellett egy szeretetreméltó ember volt. Eiza legalább is így látta. Sokat foglalatoskodott felnőttes, fontos dolgokkal, és nagyon keményen nevelte lányait. Eiza sokszor haragudott rá, mert szerette volna ha másmilyen is tudna lenni az apukája. Harag és Szeretet dúlt a kislány lelkében egyszerre és nem értette, hogyan tud mindkettő jelen lenni. 

Ezért jött el hozzá a csillaglélek. Neki nem volt teste, ezért nem voltak félelmei és vágyai. Nem voltak jó és rossz gondolatai. A csillaglélek a lelkek forrásának otthonából érkezett, arról a helyről, ahol fényből és szeretetből vannak szivárványcsúszdák.

 

Miért haragszol Eiza? Mi az ami bánt?-kérdezte szikrázóan az utazó lélek.

Haragszom, mert apukám nem volt mindig jó apuka. Sokat dolgozott, és most meg beteg lett, itt akar hagyni egyedül. Hogy akar itt hagyni amikor még helyre kell hoznia a hibáit? Ezt nem teheti meg velem! Pedig én őt úgy szeretem.- mondta a kislány, miközben arcán folytak a szivárvány színű könnyek, amiket a napfelkelte és a csillaglélek fényének tánca járt át.

Elmesélem akkor a történeted mondta fénylőn a csillaglélek. Édesapád lelke ugyan olyan tiszta és fényes, mint az enyém, vagy a tiéd. Sok utat megtett már, és ő így tervezte meg az életét mielőtt lecsúszott a szivárványcsúszdán ebbe a valóságba, amit te most az életednek nevezel. Tudod nektek azért lehet nehéz most, mert a gondolataitokkal és érzelmeitekkel és azzal, hogy van testetek mást is tanultok, mint fényt és szeretetet. Amikor te is úgy döntöttél, hogy ezt a gyönyörű csodás testecskéd választod, akkor édesapádat és édesanyádat is te választottad, hogy különböző dolgok által megtanuld azt, hogy milyen az, hogy tiszta szeretet. Hogyan tudod azt választani, még azután is, hogy fáj. Tudod Eiza a haragod onnan való, hogy apukádtól elvársz valamit, ami szerinted a „jó” apuka és nem olyannak szereted amilyen most ő szeretne lenni. Magadnak szeretnéd őt és nem magáért szereted. Az ő lelke szabadságát nem hagyod meg neki, de ezáltal a te lelked szabadságát sem. Ha ő most beteg akart lenni, akkor csak szeresd a betegségében. Ő így választott most. Add meg neki a szabadságot. Nem fog egyedül hagyni, hiszen bármikor ha behunyod a szemed akkor elő tudod hívni a jó érzéseket és emlékeket.

Mi az, amit tanított neked Eiza? Mi az, amit tanít neked most?

Azt tanította mindig, hogy bízzak magamban és bármi is legyen érezzem abban jól magam. Tudjam milyen az, hogy szabad legyek és szeressem a másikat akkor is, ha az nekem nem „tetszik”- felelte az apró testben lévő nagyon bölcs lélek.

Ekkor meglátta édesapja lelkét- a félelmetessége mögött- ahogy igyekszik a lehető legjobban tenni a dolgát az ő történetében. Béke jött hát így, az ő lelkébe.

Akkor most mutatok neked valamit- és felszállt a csillaglélek és körbe-körbe repült, egyre feljebb Eiza teste körül. A kislány behunyta a szemét és emlékezett, ez a lét állapota, amiben mindig volt mielőtt azon a csúszdán lecsúszott volna. Már értett mindent. Ő dönti el, hogy ezt az érzést akarja érezni vagy másikat akarja érezni. Ez az egyetlen egy dolog amire figyelnie kell, a forrásból fakadó állapotra. Hirtelen végtelen boldogság tört rá el és mosoly fakadt az apró pofiján...

Kinyitotta szikrázó szemeit és körbenézett a szobájában. Elszaladt az ablakhoz, hátha látja a csillaglelket még elrepülni, és elköszönhet tőle.

De amit látott, az ugyan az a szikra a saját szemeiben, mint a csillaglélek szikrája, amit az ablak üvege visszatükrözött reá.

 

Legyen Csodálatos Napod.

 

Szerző: Mesterkod.blog.hu

Forrás: http://mesterkod.blog.hu/2015/06/17/mese_a_csillaglelekrol_aki_a_fold_nevu_bolygora_latogatott