Kerékpárral a Niagara fölött: Egy amerikai prédikátor története

Egy nap egy George nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel.

 

Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:

 

 - Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned! George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett.

Az emberek éljenezték, ünnepelték:

- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, és haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy George-dzsal.

Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja.

 Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt:

- Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George elé?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne!

Tanulság:

A hit és a bizalom próbája, amikor tetteinkkel bizonyítjuk azok valódiságát és erejét. A hit legmagasabb foka lelkünk igazi leckéje. Nem egymásban kell hinnünk, és nem is a fizika törvényeiben, hanem az emberi lélek és minden földi élet közös alkotójában: magában az Univerzumban, vagy Istenben. Bárhogy is nevezzük.

Forrás: