Müller Péter: Az igazi szeretet: léleklátó

"Ha szeretlek: ismerlek. És csak ha ismerlek, szerethetlek igazán. Másképp nem."

A szeretettől ugyanis valósággal beléd bújok. És szétnézed benned, egy másik ÉN-ben. És másik, külön világban. Beléd kerültem, magadba engedtél, s most kezdem megismerni, hogy ki vagy. Milyen neked, egy másik ÉN-nek lenni.

 

Úgy nézek körül benned, mint egy utazó az ismeretlen országban. Kell egy kis idő, míg megismerem, hogyan élsz te itt, önmagadban, a te országodban. Most már néha velem együtt is.

Ha nem ismerlek, az azt jelenti, hogy nem is szeretlek igazán. Ilyenkor a saját képzeteimet, elvárásaimat, eszményeimet vetítem beléd. Csak egy mozivászon vagy, amelyen a saját vetítésemet látom. Ez nem igazi szeretet. Sok ilyen kivetítős vonzalom van. Ha egy anyánál azt látom, hogy nem ismeri eléggé a saját gyerekének a lelkét, azonnal fölmerül bennem, hogy akkor nem is szereti igazán. Valami vonzalmat érez - de ez nem szeretet. Ha szereti, mindent tud róla.

 

Vagy nagyon sokat. Néha a jövőjét is megérzi. Ilyenkor az anyám a legjobb ismerősöm is, aki olyasmit is tud rólam, amit én nem tudok. Az igazi szeretet: léleklátó.

Forrás: http://www.life.hu/