20 életlecke gyermekkori Önmagadtól…

Biztosan ismered a következő mondást: "Minden felnőtt egyszer gyerek volt, csak kevesen emlékeznek rá."

 

 

 

 

 

 

Őszintén… elgondolkodtál valaha ezen a soron? Szántál e valaha időt arra, hogy leülve elmélkedj a gyermekkorodon, azt kívánva: bárcsak újra gyerek lehetnél?

Ez, a néhány gondolat arra elékeztet majd, amit valaha olyan nagy előszeretettel és ösztönösen csináltál, de felnőttként már elfeledkeztél róla. Vagy egyszerűen csak föladtad ezt… pedig néha tanácsos lenne ismét visszanyúlni egy-egy régi szokásunkhoz, és gátak nélkül élvezni az élet adta örömöket, perceket.

Gyermekként:

1.Olyan dolgok is mérhetetlen izgalommal töltöttek el, amik ma teljesen egyértelműnek tűnnek. 
Emlékszel, mikor volt az utolsó alkalom, amikor megálltál és értékelted, hogy milyen csodás az eső…

2.Minden, amit csináltál, azt gátlások nélkül tetted. Ösztönszerűen. Önfeledten csúszdáztál, szánkóztál, vagy havat ettél. J Fel tudod idézni, mikor tettél önfeledten bármit is? Anélkül hogy alaposan átgondoltad volna?

3.Küzdöttél azokért a dolgokért, amit csinálni szerettél, amiben örömöd lelted. A szenvedély itatta át az ereidet. És most…?

4.A legapróbb jó dolgot is úgy élted meg, mintha az a nap is Karácsony lenne. Nos, most pedig legtöbbször észre sem veszed a piciny dolgokat.

5.A szülinapod volt az a kivételes nap, amikor akár egy egész csoki tortát is megehettél. Ez volt a legkedvesebb napod, amire egész évben vártál. Az a nap, amelyiken születtél, a legnagyobb örömet kellene, hogy okozza neked! Ünnepeld hát saját magad, és örülj neki!

6.Ha valaki azt mondta, nem tudsz valamit megcsinálni, te minden eszközt megragadtál, hogy bebizonyítsd, igenis tévednek! Talán fára mászni nem volt a legjobb ötlet, de ugyanezt az elvet követhetnéd a mostani életedben is…

7.Elolvastál mindent, mindenhol, ami csak a kezedbe akadt… Emlékszel, mi volt az utolsó dolog, ami a kezed ügyébe került és elolvastál, a tennivaló listádon kívül?

8. Megettél mindent, ami ízlett. Ez rendjén is van, hiszen az ízletes ételek boldoggá tesznek, az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy ne ezzel kényeztessük magunkat.

9.Óriási, határokat nem ismerő álmokat dédelgettél… Mikor például állatorvos szerettél volna lenni, de éjszaka viszont titkos ügynök. J

10.Hittél az egyszarvúban, a Mikulásban, és a csodákban… Még mindig léteznek, csak elfelejtettél hinni bennük.

11. A rajzfilmek jelentették a napod legvidámabb részét. Volt valami egészen különleges abban a véget nem érő nevetésben, amit ezek okoztak. Sokszor annyira nevettél, hogy már úgy gondoltad, beteg leszel. J

Mikor volt az utolsó, ilyen véget nem érő kacagásod?

12.Teljes hangerőre kapcsolva énekeltél, mit sem törődve azzal ki hallja és ki nem. Akkor roppant szórakoztató volt, most pedig felérne egy terápiával is…

13.Úgy táncoltál, mintha senki sem venné észre, és ezáltal engedted el azokat a gondolatokat, amelyek szomorúvá tettek.

14.Valaha nyugodtan hátradőlve csodáltad azokat a rajzokat, amiket készítettél… Örömmel töltöttek el. Mikor volt az utolsó alkalom, hogy elégedetten voltál azzal, és értékelted is, amit megcsináltál?

15.Megszámlálhatatlan alkalommal adtad tudtára az embereknek, hogy szereted őket.  Az élet rövid, mondd hát el a számodra szeretett személyeknek, mennyire imádod őket, annyiszor, amennyiszer csak jól esik! Minden egyes napnak add meg az esélyt erre!

16.Az egyetlen dolog, ami igazán érdekelt, mit eszel majd vacsorára, vagy milyen táborba mész a következő nyáron. Fel tudod idézni az utolsó alkalmat, amikor lelassítottál picit és nem aggódtad magad halálra az élet nagy dolgain?       

17.Imádtál mezítláb táncolni az esőben, esőkabát nélkül. És egyáltalán nem érdekelt, hogy másnap reggel betegen ébredsz e, avagy sem. Az eső illata a bőrödön… ez volt a legeslegjobb rész az egészben. Emlékszel…?

18. Olyan ruhákat vettél föl, amiben jól érezted magad, amiket tényleg szerettél, és percet sem törődtél azzal, ki mit gondol róla. A külsőd valóban a személyiséged tükrözte, nem pedig azt, amilyennek mások látni szerettek volna.

19.Sokszor csak forogtál körbe-körbe egészen addig, mígnem úgy tűnt,”felborul” a világ körülötted. Milyen érzés volt kiengedni a kezedből az irányítást és csak hagyni, hogy „repülj?”

20.De ami a legfontosabb: gyermekként volt időd. Volt időd a barátaidra, olyan dolgokra, amelyek tényleg örömmel töltöttek el. Időt szánni arra, ami kikapcsol, nos, lehet már hosszú ideje elfeledkeztél róla… Pedig még mindig rendelkezel ezzel az idővel, mindössze csupán cselekedned kell…

 

Fordította: Lázár Judit

Forrás: http://www.lifehack.org/