
Úgy érezzük, hogy nem tartozunk ehhez a világhoz, bár ez most az otthonunk.
Úgy érezzük, egyszerre vagyunk bűnösök és szentek ? ??minden egyben.
Úgy érezzük, már megbotlottunk és elestünk, csak hogy még feljebb repüljünk.
Úgy érezzük, nem kell újra megismételnünk a múlt hibáit.
Úgy érezzük, mostanában egy újabb kihíváson mentünk keresztül... de még több vár ránk az előttünk álló utunk során.
Úgy érezzük, már megtapasztaltuk az életnek azokat az egyszerű örömeit, amelyekről sokan álmodoznak - és mások is értéktelennek találták azokat.
Úgy érezzük, elfelejtettük valódi természetünket, és elvesztünk a múltban, a saját életünk útvesztőjében.
Úgy érezzük, korábban is repültünk valahogy, de nem emlékszünk a pontos idejére.
Úgy érezzük, kevesen járjuk az utunkat; mert nem könnyű.
Úgy érezzük, sok gyémánt az utunk során még feltáratlan maradt.
Úgy érezzük, hogy az átalakulás iránti vágyunk elindított néhány sorsszálat, és most bizonyítanunk kell az Univerzum előtt, hogy érdemesek vagyunk a kibontásukra.
Úgy érezzük, az Univerzum egy folyamatosan fejlődő élőlény, és mindannyiunkat láthatatlan szálak kötnek össze.
Úgy érezzük, még mélyebbre kell merüljünk önmagunkban, hogy feltárjuk a múltunkat.
Úgy érezzük, sok arcunk van... annyi személyiség „pezseg” folyamatosan bennünk, versengve a figyelmünkért. Valamennyi mi vagyunk – és egyben valaki teljesen más.
Úgy érezzük, felébredtünk, de csak részben. Meg fogunk szűnni szokásos énként létezni, amikor végre ki merjük nyitni a még becsukott szemeinket.
Úgy érezzük, még ennyire sem tudnánk felébredni, ha hallgatnánk mások „világi bölcsességére”.
Úgy érezzük, ismerjük saját utunk főbb mérföldköveit, bár ezek részletei még mindig rejtve maradtak.
Úgy érezzük, hogy a céljaink igazak, de csak nekünk. Az egónkat saját ébredésünkön keresztül kell megsemmisíteni, hogy egy új entitás születhessen.
Úgy érezzük, hogy a boldogság könnyebbé tesz, és mégsem tudunk repülni.
Úgy érezzük, egyetlen vidéket sem mondhatunk otthonnak, és még a Föld sem az igazi otthonunk.
Úgy érezzük, nem kell semmilyen szervezett embercsoporthoz tartoznunk, bár lehetne... csak azért, hogy élvezzük a tanulmányozásukat.
Úgy érezzük, korábban több nyelven tudtunk beszélni, bár most elakadtunk kettőnél, amelyek közül az egyik olyan ismerősnek tűnik... Megint tanulhatjuk az egyiket?
Úgy érezzük, hogy néha át tudjuk érezni az emberek érzelmeit, amelyek körbeölelnek és mások számára láthatatlanok.
Úgy érezzük, hogy az emberek még nincsenek tisztában azzal a belső erővel, amivel rendelkeznek, mert ez a tudás veszélyes lehet önmagukra nézve.
Úgy érezzük, útjaink elképesztő módon összefonódnak, és nincsenek véletlenszerű események.
Úgy érezzük, mindannyiunkban van egy bizonyos mértékű kreativitás, de sokan úgy döntöttek, hogy elássák ajándékaikat, hogy mások előtt normálisnak tűnjenek.
Úgy érezzük, hogy számos érdekes esemény - amely ennek a világnak a jövőjét alakítja- még várat magára.
Úgy érezzük, hogy mindannyiunknak jobbá kell válnunk, mint amilyenek vagyunk, ha túl akarjuk élni…
Úgy érezzük, mindig egy kicsit „kimaradunk” a helyünkről, bár lehet, hogy ugyanazokat a szabályokat fogadjuk el, amelyek szerint mások is élnek.
Úgy érezzük, soha nem fogjuk abbahagyni a bölcsesség keresését, de a tudást kortyonként ízlelgetjük.
Úgy érezzük, tudnánk más irányba is menni, de a végcélunk ugyanaz marad.
Úgy érezzük, kívülről még mindig embernek látszunk, de Isten készül magához emelni.
Úgy érezzük, az utunk soha nem ér véget, és ennek örülünk a legjobban.
Késmárki László:A csodák kulcsa A társteremtők nagy könyve Ankh Kiadó 2024.
Mai névnap